Kinyitod a szemeidet. Szörnyülködve veszel róla tudomást, hogy még csak 6 óra. De benned van egy érzés. Egy eléggé nyomasztó érzés. Onnan az alhas tájékáról. Kb az fogalmazódik meg benned, mint halálesetekkor a nagy tanulság: Ha menni kell, akkor menni kell.
Dacolva a leragadófélben lévő szemekkel, elindulsz a WC felé. Sikerélmény, mert egy ajtót se fejelsz le, és a kilincset is mindenhol elsőre megtalálod. És nem is ülsz mellé. Pedig attól megy fel igazán benned a pumpa. Távozik szervezetedből minden, aminek nem kellene bent lennie. És ekkor egy újabb rossz hír fogad. Nincs a fülkében papír. De még egy életmentő kockányi se. Magadban említést teszel az összes családtagod egészségi állapotáról, és rohamos hanyatlást kívánsz mihamarabb ez ügyben. Szellemi teljesítőképességed bármennyire nincs még felkészülve erre a napra, most erősen szükség van rá. Döntést hozol. Felpattansz, és frissen legittelt hátsó lökhárítóval nekiindulsz a konyhának. Közben imádkozol Istenhez, Buddhához, Krisnához és Kurt Cobain-hez, hogy ne legyen még senki ébren, és a konyha olyan kincseket rejtsen mint zsebkendő, vagy konyhai tisztítókendő. Szerencsére találsz egy adagot. Ekkor a szomszéd szobából mocorgást hallasz, ettől úgy nekilódulsz, mint etióp gyerek, ha kajajegyet talál.
Dolgod végeztével visszatérsz a konyhába, és megpillantod a faterod. Gyors, logikus következtetéssel megállapítod, hogy valószínűleg ő volt, aki az előbb mocorgott. Szokásos reggeli köszönés, meg a "miujságáhsemmi". Ami egy ilyen reggelre ráteszi a pontot, az az, amikor meglátod a kezében azt a csésze kávét, amit még előző este készítettél el hogy a reggel simábban induljon. Az egészségi állapotra irányuló szitkok újra megfogalmazódnak benned, kiegészülve tetvekkel, himlővel, tripperrel, úthengerrel, és egyéb aranyos jókívánságokkal.
Hogy megfosztottak kávétartalékaidtól, még fél órát igénybevesz a regeneráció, és a nap elkezdése.
Mindenkinek ilyen szép, derűs reggelt kívánok!!! :)