Nem, most nem a MÁV-val van bajom, hihetetlen mi? Én is alig merek hinni a szememnek. Tiszta vonat, időben érkezik, fűtés is van, udvarias kallerrel felszerelve. Hát mondom ez vagy Japán vagy álom. De aztán kiderült hogy tévedtem, ez poros kis hazánk. Felszállt mögénk két srác. Persze szigorúan úgy ültek hogy egy-egy négyszemélyes helyet elfoglaltak. Vártam is hogy ráüvöltenek szegény jegyellenőrre olyan Gandalfosan hogy "Te itt nem jössz át!" Na ez speciel nem történt meg, de jó lett volna, klasszikust idézni nem szégyen. 
Nézelődés közben figyeltem fel a beszélgetésükre, ami kicsit felderített, meg felhúzott és elkeserített. Karácsonyra mentek haza a közeli faluba egy sportsuliból. Gondoltam hogy oda nem kifejezetten az eszük miatt kerülnek be az emberek, de azért két sportos Homer Simpsonnál mindenképp többre számítottam. Megbeszélték szigorúan üvöltve hogy szar hogy haza kell menniük mert a karácsonyi ebéd csak szar kukoricás rizs lesz rántotthússal és ez mekkora csövesség. Mert ők ugye nem azért mennek haza hogy ilyen csóró kajával várják őke a muter. Már itt kezdte az agyam lehúzni a rolót, itt nem lesz nagy magyar feltámadás, meg a józan ész diadala.
Innen fogalmam sincs hogy miképpen de eljutottak a pápaság neves intézmények felemlegetéséig. Ekkor már nézegettem hogy van e valahol egy pisztoly amivel esetleg véget tudok vetni szenvedéseimnek vagy az övéknek.
Suttyomban ordítva megbeszélték hogy a Pápa kőgazdag és azt vesz magának amit akar, mert annyi pénze van amennyit csak akar. Néha mond egy-egy imát aztán csak költi a pénzt.
Ezt hála égnek nem hallottam hogy tudják még fokozni mert rövidzárlatot kapott kis szürkeállományom és kiégett. Azt hiszem az ilyen emberek hisznek a gumimacikban és képesek reklamálni ha nem kapnak vissza 3 forintot a boltban, mert nem tudják hogy olyan nincs.
Szégyen, nem szégyen idáig jutottunk. Ez az alap, és innen nincs tovább...