Vegetáriánusság

 2021.12.01. 07:29

A vegetárianusok, környezettudatosan táplálkoznak, ezt elvitatni nem lehet. Akármennyire szeretem én is a bölénybecsináltat egy kiskéshegyni néma kacsa zsírjával és a hegyi sámán áldásával, ebben van a jövő, meg a bogárevésben. Meg a rovarok és egyebek fogyasztásában. Gilisztalekvároskenyeret valaki? Ha nem, hát nem... Szóval miután maradék fogaink közül kipiszkáltuk a beragadt fél gazella belsőségeit, olvassuk el együtt a történetemet/véleményemet erről is! Feleségem vegetáriánus volt, a családja most is az. Bennem ez soha nem keltett ellenérzéseket, mivel nem az volt a legfontosabb dolog amit megtudhattam róluk valaha. Azt előbb tudtam meg, hogy szeretik a Catan társasjátékot, amibe megpróbáltak engem is bevonni, ám kiderült, nem lehetek a fosztogatóval, nem gyújthatok fel random településeket. Lehet a norvég blackmetálosok is csak félreértettek valami játékszabályt, ezért gyújtották fel a bergeni Fantoft templomot. Aztán odaköltöztem hozzájuk, mert el kell kezdeni a közös életet valahogy, azt meg mégsem szerettem volna a csillagos ég alatt megtenni, bár kétség nem fér a dolog romantikájához. Amíg ott éltem, jómagam tiszteletbeli vegetáriánusnak éreztem magam. Az más kérdés, hogy a nagy növényhatározóval mentem étkezni és így megismerkedtem a brokkolival pl, aminek a létezéséről onnan tudtam csak, hogy a Pindúr Pandúrokban a marsi brokkolik el akarták foglalni a bolygót. Én meg azt hittem, a meséhez találták ki őket... Ebből kiindulva én fogtam magam és a villámmal jól agyonböködtem mindet. A brokkolikat. Aztán találkoztam a patiszonnal, ami addig svéd focistának tűnt... Ne akadjunk fenn ezen, fogadjuk el, hogy az előző idényben 2 gólt rúgott a Köbanyhavennek. Aztán ettem még karfiolt, amiről tudtam mi az, csak elfogadni nem akartam a létezését. Mi az hogy miért??? Olyan mint egy testrész neve. Viszket a karfiolom... Teljesen hihető. Számomra. A rántott sajtot eddig is szerettem, viszont ami újdonság volt, az a csatni. Ez ilyen mártogatós, gyümölcs ízű szósz, amibe raknak némi csípőset. Igen, ez indiai, úgy kell érteni a némi csípőset, hogyha bocit ettél, meghaaaaasz köcsög! Aztán ilyen Dr. Strangelove stílusba kerültem mindennel ami csípős, nem kell félni tőle, meg is lehet szeretni. 

A másik rövidke történet két, mostani főtiszttel esett meg egy konferencián. Az egyikőjük vega volt és hát erre a 2000-es évek derekán a Magyar Honvédség nem volt felkészülve, meg hát azóta sincs. Szóltak a pincérnek, hogy valami vega dolgot hozzon már. Nem, a csirke nem az, olyan kellene ami nem hús. A pincér bólintott, távozott. Majd kisvártatva megjelent egy adag tésztával, amire rábiggyesztett egy mackósajtot. Jóétvágyat kívánt, majd távozott. 

Szóval, ki-ki vonja le a tanulságokat vérmérsékletének megfelelően, kacagja ki magát, majd gondoljon a bogárlisztes kenyérre, mert ez a jövő. 

Karácsonyi bevásárlás

 2021.11.30. 07:30

Már annyiszor, de annyiszor húztam fel magam a karácsonyi és egyéb világvége előtti bevásárlásokon, mint égen a csillag. Azonban idén, két hete kedden, megláttam a fényt. Kicsit dudált, meg villogott, de ilyen apróság nem tántoríthat el. Nincsen több szottyadt kifli, punnyadt zöldség, amiért legalább fél órát sorban kell állni, tapizósékkal, köhögősékkel, lökdösőékkel és hangoskodóékkal. Most már mindezt megtehetem otthon, a kanapén, családom körében is. Amíg online bevásárolunk, addig löködjük egymást, majd versenyt futunk azért, hogy ki kattintson előbb a Tesco gazdaságos szívecskemintás légyölő ragacsszalagra, aztán intenzíven megfogdosom magam, miközben ordítva összeköhögök mindent. Amikor meguntam mindezt, akkor pedig fél órát állok a nappali közepén, amíg a gyerekek hajlandóak végre a pénztárgéppel játszani. De a második alkalommal, már nem hajtott a nosztalgia minket, csak simán kattintgattunk, megvettünk mindent, miközben ittuk a kávét. Aztán utána kezdtünk csak el egymásra köhögni meg lökdösődni. A kiszállítás megérkezett, azért biztos ami biztos alapon, amikor kinyitottam az ajtót, fogdostam magam és köhögtem kicsit. A kiszállító nem volt meglepve. Kemény lehet az élete. Behordtunk mindent, aztán szemügyre vételeztük a szerzeményeket. Alapvetően minden jó volt, ugyanolyan mint a boltban. Amit ott vennél fonnyadtan, vagy szikkadtan, azt mostmár házhoz hozzák. Ami nincs a boltban, ahelyett hoznak valami mást, ugyanabban az árkategóriában, hasonló ízben. Pl ha nincs epres joghurt, de epres óvszer pont van... Lesz egy csalódással teli napjuk a gyerekeknek az iskolában. Így kaptuk mi is a friss sokmagvas vekni helyett (a rohadt reformhipszter városi pofámat), barna kiflit, de ropogósat. Tényleg annyira száraz volt, hogy bocit lehetett volna taglózni vele. Úgyhogy muszáj volt a család és a szeretet egyesített erejét bevetni. Kivétel Vincent Kőolajszármazékot... Baszki, ha annyira diesel vagy, igyál meg egy pohárral belőle... Ennek ellenére megéri használni ezt a szolgáltatást.  Még vasárnap is kiszállítanak amúgy. És hogy valami pozitívval zárjak: ma sokáig aludtam.

Címkék: vélemény ajánló beszámoló feladvány kérdés felvilágosítás töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Tesco Házhozszállítás

Gombfoci csapat kivaltasa

 2021.11.29. 07:30

 Az élet úgy hozta, hogy eddig én röhögtem a gyógyszereket gombfocicsapatként kipakoló embereken, most viszont mások röhöghetnek rajtam hasonló ok miatt. Mondjuk nekem nincs focicsapat, csak enyém a bíró. Mielőtt leírom a történetet, vegyétek figyelembe, hogy katonaként, már ezt előtörlesztettem a társadalomnak... Szóval fogytán volt a gyógyszerem, így felcsörögtem kedves doktornőmet, hogy ugyanmár, írjon fel pár adagot, ha lehet. Persze, szól valakinek, ő most egy hónapig, van valahol. Ezt nyugtáztam, majd elkezdődött a vesszőfutásom, ami egy versenyfutásban csúcsosodott ki, egy 60+ éves nénivel. Szóval elballagtam a gyógyszertárba autóval, ahol beálltam a parkolóba szépen, majd befáradtam az üzlethelységbe. Mondtam mit kérek, közölték, hogy az nagyon príma, bár azt inkább most nem hoznának mert 660e JMF-be kerül. Álltam ott, hogy eddig ez 900 JMF volt, nekem ma fogy el az utolsó adagom. Nem vagyok egy biologiai tanszek docens beállítottságú valaki, de éreztem ha ez ennyibe kerül és nincs... Az annyira nem jelent jót rám nézve, lehet a tartós tejet nem kell hazacipelnem a farháttal. Gondoltam magamban, ez megér egy újabb telefont, hogy mi lenne ha... Hát persze, hamgzott a válasz 2 napon át. De nem történt semmi. Mivel közben a Stockholm szindrómának köszönhetően, önmagam szurkálásának rabja lettem, jelentkeztem random oltópontokon, hogy nem kell beadni semmit, csak szúrjanak meg egy tűvel... Csak egyet ha kérhetem... Erre kaptam egy újabb mikrochipet a karomba. Szerintem nincs káros hatása, nem változtatott a génszerkezetemen, de kellemes hozadéka az egésznek, hogy tudok halmazállapotot váltani. Az utolsó injekcióhoz képest, 3 nappal később javították a dolgot. Mint a pillangó, úgy szárnyaltam a patikába, merevgörcsbe állt lábakkal. Szemben velem megállt egy idős házaspár, a mama vérben forgó szemekkel beszélt a papával, gondoltam jobb ha köszönök, mielőtt eltesznek engem is befőttnek. Vissza is köszönt a néni, viszont a hangjából éreztem, neki kell az élettér, akár agresszív terjeszkedéssel is, das ist seine Kampf! Elkezdtem a bejárat felé csoszogni, méltóságteljes lassú tempóban, amiből senki nem mondja meg, hogy bajom van. Max azt hiszik beszartam és amiatt megyek így. Olyan voltam mint a 2. VH francia szereplése... Trappolást hallottam hátulról, jött a néni. Nirmál körülmények között ez a fajta néni a jajajajajajaj fiam, jajajaj típus. Jajajaj. De amikor elsőnek kell valahova odaérni, akkor a levágott lába miatt kézen fut, vagy bukfencben gurul el melletted és amikor utólér, beint. Na itt nem volt ilyen, trappolt, rohant, nehogy más menjen be előtte, annyira felment a vérnyomása, rögtön indokolt lett a vérnyomáscsökkentő. Szinte vártam, hogy majd a műfogsorát a zacsimba akasztja hátulról (most mi van abban... Múltkor ráléptem aztán megnyúlt), vagy csak simán elgáncsol. De, nem, mellém ért, énekelve rámnéz, nevet és bemegy előttem. Majd jött 20 hosszú perc nézelődés, amíg bent kitalálja mit is akar, pirospacsival kifizeti, a papa beszalad a pinkóddal, amit sms-ben megírt, de inkább megmutatja személyesen, nehogy a Pegasussal ellopják. Elvégre, komoly tényezők ők mindketten, a bölcsek kövét őrzik. A speizban. A vaj mellett. A bödönben. 

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Gyógyszer Gyógyszertár Iefa

Cápnyáldó

 2021.11.26. 07:30

Cápnyáldó. Ez, egy nem létező horrorfilm. Viszont legkisebb gyermekünk fogakat növeszt eléggé aktívan és ez bizony azzal jár, hogy van nyála és ezt meg is osztja mindenkivel. Szeretem őt kézben tartani, csak fekszik az alkaromon és nézelődik, mint a leopárd a faágon. Csak lehet egy leopárd nem tud ekkorákat böfögni és letépné a karomat, amíg valami inka harcos, meg a haverja aki méginkább le nem mérgezőnyilazzák. De, egyenlőre ott tartunk, hogy pihen a kezemen és folyik a nyál. Az alkaromon, a könyökömön és elsőre hihetetlen volt, de a zoknimon is. Megoldásképp vettem fel pulcsit, az majd felszívja. Egy darabig szívta is, meg hát két kezem van... De egy pohárra való így is megvan. Minden este ezt facsarom a kád felett és öregasszonyoknak árulom, kézműves, limitált, parabénmentes bőrápolóként. Műbőr cipőkre is!!! Érd.: Budapesttől 40 km-re, kb 70e lakossal. Vissza a nyálazásra. Nagyon várjuk már azt a fogacskát, szurkolunk, hogy nőjön már ki. Időnként látni vélünk valamit az ínyén, de legtöbbször a belátást zavarja az a 3 ujja vagy egy plüss róka, amit a szájában tart. És hát nem vagyok egy fogász beállítottságú valaki, meg röntgen szemem sincs, de így nem tudom megállapítani tutira mi a helyzet. Aztán hirtelen kiveszi a szájából a kezét, sóhajt, hogy már megint itt ez a hülye, ha lenne fogam, már megharaptam volna. Erre a gondolatra elmosolyodik és mégtöbb nyál érkezik az antik, tarka, kínai habtapira. Igen, amikor nem a gyerek fekszik rajta akkor én. Olyan szép színes, meg állatos. Minden napra új néznivalót tartogat. Egy ilyen alkalommal fogant meg az ötlet, hogy le kellene forgatni a Cápnyáldót, a Sharknado után szabadon. Szummázva a sztorit: amikor a gyerekeknek folyik a nyála, elsőre csak uszonyok jelennek meg, aztán meg cápák ugranak elő, valamint a nyálkendőkben is úszkálnának. Aztán rájöttem arra is, mi a baj a sztorimmal. Időnként az én nyálam is folyik. Ebből pedig azt a következtetést tudom levonni, a cápák evolúciója, istentelenül felgyorsult. Amúgy a cápákat el tudnám képzelni az ablakmosófolyadékban úszni, az étolajban, vagy a cipőkben elbújva lábakat leharapni. Nem is értem miért nem én írom ezeket a filmeket. A Szarembernél, mindenképpen tudnék jobbat csinálni...

 

Címkék: vélemény ajánló beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent töprengés fájdalmas agyhugykő bazsi mesél Sharknado Nyál Cápnyáldó

Technikai bemutatóra utazás

 2021.11.25. 07:30

Nem tudom pontosan, hogy ez melyik évben történhetett... De, megtörtént, kép is van róla. Ismételten Kecskemétre tartottunk technikai bemutatóra. Mi baj lehet alapon, transporterrel memtünk, a fénysebesség és annak a háromszorosa közti tartományban. Ekkor derült ki számomra és mindenki más számára is, hogy félős vagyok. Ezt abból deriválták, hogy nem tartottam egy életigenlő dolognak, amikor szemből jön a kamion 90-es tempóval, mi meg nekiállunk előzgetni. Ilyenkor a libabőr is elfehéredett rajtam és a tarkómig tágult pupillával csodáltam a közeledő Scania emblémát. Nem voltam jó fizikából, még pótvizsgáztam is egyszer, de a hatás-ellenhatás, meg az erők felbontása még megvolt. És azt hiszem, itt nem a gravitációs erő lett volna a legnagyobb probléma ami hat ránk. De végül is élünk, nem panaszképp mesélem, főleg nem azt a részt, hogy ilyenkor összegyűrt papírzsebkendőként lapultam az ülések között, szorítva bármit, ami elértem. Ekkor a teljesen, végletekig hidegvérű sofőr hátranéz, röhög egyet, miközben előzünk tovább és egy MAN jön szemben, hogy: "Ha nekünk jön, ott biztonságban leszel?" Végül is igaza volt, de telepisált gyakorlóban nem akartam az ülést összekenni. Ekkor a főnököm megbök, hogy: "figyu, látom félsz kicsit, a körforgalomnál kiteszünk, állítsd meg a forgalmat." Hogyan? - kérdeztem szerintem teljesen jogos felháborodással, de addigra a körforgalomban jártunk, nyílt az ajtó, engem pedig kilöktek az útra még menetből és utánam dobtak egy tárcsát. Ahogy felvettem a tárcsát az út közepén és felnéztem, láttam egy Mercedes kamion érkezni legalább 90-el, úgy 70 méterre tőlem. Kicsit úgy éreztem magam, mint a prérifarkas mielőtt ráesik a nagy szikla. Kitartottam a kis tárcsámat, minden mindegy alapon, lemondtam az esti sörömről és pisiltem még egy picit a nadrágomba. De, megállt. A sikításom és a sípoló légzésem hangját elnyomta a csikorgó fék, amivel a transporter mögém érkezett. Aznap már nem akartam beszélni senkivel, csak egy pszichológussal, meg Jézussal, hogy ez mi a f@szom volt már megint... Nehezen, de eltelt sz a pár nap amit ott kellett töltenem. A végére már nem is remegtem nagyon. Felálltunk s trélerre a kis lánctalpasommal, leponyvázva, ahogy kell. Aztán irány haza, de azt hiszem Jézus vagy az apja a szivére vehette amiket elsuttogtam, ezért a 30. Km után a gép tetején a ponyva elkezdett integetni. Félreállás, lentről nézés... Megint megböki valaki a vállamat, "ugye tudod ki fog felmenni?" vakartam az államat, néztem nagyon, ki lesz az a marha aki fel fog mászni a 1,5 méter magas tréleren lévő 2 méter magas láncos tetejére... Kiderült, hogy én. Jeleztem, hogy még családalapítás előtt állnék, de ezt lereagálták annyival, hogy akkor ne ess le. Köszi. Nekem ez nem jutott eszembe, hogy ne essek le, oda ennek az Arisztotelésznek vagy 3 Nobelt. Végül is ezt is túléltem, többek bánatára. Biztos nem kötöttek fogadást arra, ki fog sikítva lezuhanni. Elhatároztam, ha így is lesz, rájuk fogok esni és az eséssel jól kiverem a kávét, meg a cigit a kezükből. Aztán, nem lett baj. Amikor egy Zil kerekének támaszkodva pihegtem a mutatvány után, elkezdtem piszkálni egy 200-as szeget. Szóltak hogy mi lenne ha nem tenném, különben Győrig én leszek a kerék. Meg amúgy is, hogy került oda.. Hát ez az a szeg, amiről akkor már 2 éve pofáztam, hogy ott van, csak elgajtottak, hogy hülyegyerek, mé lenne benne egy szeg??? Há most ment át a műszakin. 

_mg_2631.jpg

Amikor szóba került, hogy lesz bemutató valahol, bebújtam a szekrénybe, amit belülről zártam kulcsra és úgy csináltam, mintha üres egyenruha lennék. Nincs happy end, nem jött be...

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Kecskemét Bemutató Zil Tréler

Eeeeez beszarás

 2021.11.24. 07:30

Fura dolgok tudnak történni egy olyan munkahelyen, ahol főként férfiak vannak összezárva egymással és a saját fontosságuk hangsúlyozására, rendfokozatokat viselnek... A rendfokozatok ellenére, a társadalmi különbségek eltörlését segíti, hogy a fingós vicceket mindenki, egy formán térdcsapkodva nevet. Akkor is ha egyedül szívja el. Sajnálom, ez olyan mint a hüvelygomba, beszélnünk kell róla! Lehetsz könyvelő, vagy éppen autószerelő, egy váratlan fing mindig vicces.

Kivéve.

 Ha a laktanya telephelyén dolgozol, ahol folyóvíz akkor volt utoljára amikor az iparcsatorna annyira kiöntött, nem a f@szt, akkor sem, amikor még a Pannon-tenger volt ott. Wc is nagyjából annyi amennyit el lehet képzelni, ellenben cseppkövek vannak egy régi épületben, ahol állítólag volt wc régen, de egy sorkatona odakulált mielőtt leszerelt és azóta nem takarított senki, mi meg nem mertünk emiatt bemenni. Na, jó hazudok, bementünk, láttunk mindenféle barlangi élőlényt, még egy csoportnyi yetit is. Éppen tejfehér pókokat ettek. Lépjünk tovább... Szóval dolgoztunk éppen, amikor odalépett elénk kis cimboránk azzal a nagyívű csajozós szöveggel, hogy:
- Haaalloooood, ööööhhh, fel kell mennem, beszarok... - őt egyébként erről ismertük, ha állt valahol egy falevelet/bokrot tépegetve, akkor neki kaki volt és ha megmozdult volna, akkor mackó testvér beköszön.
- Jó, megyünk mindjárt, de csak óvatosan menj, szorítsd össze meg minden. 
Kis barátunk elsietett, tettünk vettünk, aztán felmentünk az irodába. Ott láttuk őt újra, a lépcsőfordulóból...
- Felértél időben?
- Feeel, de az utolsó lépcsőfordulóban, fingottam. És nem kellett volna. - Nehezen jutottunk szóhoz mert a röhögéstől, levegőt sem tudtunk venni. Megnyugodva leültünk. próbáltuk magunkból kibeszélni a traumát. Egy másik eszelős kolléga megragadta a szót kisvártatva:
- Szerintem nem gáz, én is befostam...
- Jó, hát gyerekkoromban én is. - mondta még valaki.
- Ja, én tegnap. - újabb sikítva röhögés következett. - Ettem két hot-dogot, savanyú volt és ahogy kiléptem a kapun befostam. - Az az iroda rendszeresen tapasztalt ilyen dolgokat... Volt amikor nem bírtam és kiléptem a folyosóra, szembe találtam magam két magas rendfokozatú kollégával, majd a hátam mögül ordítottak kifelé, hogy: "há de mos mé, nem b@szná meg egy jó shemale-t?" Álltam ott vigyázzban, ők néztek rám. Nem vártam, hogy rákérdezzenek, hogy na meg e vagy nem e... Hát, nem kaptam írásos dicséretet és a következő nap meghallgattuk előadáson, a katonai/emberi viselkedés alapjait.  Ezt akkor és később is, legjobb esetben is csak félig tettük magunkévá. 

Padfinger

 2021.11.23. 14:30

Amíg jártam katonaként a határra, nem csak a délire, az éhenhaláséra is, találkoztam pár meghökkentő élménnyel. Egyik alkalommal rögtön indulásnál, ugyanis egy csuklósbusz jött értünk. Mindenki más, 6 csillagos, légkondis buszra tudott szállni, mi kb 14-en röhögve álltunk az alakulótéren hajnal 3-kor, hogy akkor mi hazamennénk. Aztán jelezték, jön egy busz értünk is. Egy csuklós. Így van, Győrből az autópályán Hódmezővásárhelyre egy öreg Ikarusszal mentünk. Amikor felszálltunk, valami istentelenül zörgött, egyikőnk megkérdezte a sofőrt, mi zörög... Mire az öreg hátranéz, a 70 év alkoholizmus, munka és emberek iránti megvetéssel a szemében, majd annyit mond: "Há én is pont ezt akartam kérdezni." De legalább nem izzadtunk meg a buszon menet közben, mert jól szellőzött. Az első ablakok közül volt pár amit nem lehetett felhúzni. Az út hátralevő részét hálózsákba burkolózva, nagykabátban tettük meg. Az autópályán... szédületes tempóval. 70-el... Amikor pedig odaért Hódmezőre az a 4-5 busz, annyit kérdeztek csak: Kik, vagytok amúgy? Mi vagyunk a Győriek... Győriek??? Onnan nem vártunk senkit, de ha már itt vannak... Így töltöttünk el egy újabb varázslatos hónapot, a helyi laktanya tornatermében. 200-an. Legalább jobban megismerhettük kis hazánkbak ezt a vidékét, montha keresztrejtvényben bedobják, hogy "Tiszaparti környék ahol szádba veszed, amit nem akarsz". Amire felocsúdtam már egy rendőrautóban ültem, amit libák vertek a csőrükkel egy szántón, majd a rendör rámnéz olyan drámaian mintha a halálhírünket akarná közölni és megkérdezi, van e nálam napra. Jeleztem, hogy nem tudom mi az, mire éppenhogy nem lökött a libák elé. A bárányok csak azért nem támadtak ránk, mert éppen hallgattak. Aztán, kék barátom, miután rájött, hogy kis társammal városiak vagyunk, elmesélte hogy a napra az a szotyi. Majd megkérdezte, utaztunk e már "Padfingerrel". Gondolkodtam, hogy szemen kéne szúrnom magam a csöszűkítővel, hogy ne röhögjek visítva. Kibukott belőlünk na... Aztán járőrtársunk nem értve min nevetgélünk ennyire, egy ezt figyeljétek felkiáltással, megmutatta az autó terepjáróképességét. 60-al belementünk a sárba. Aztán ottmaradtunk. Pont így akarta gondolom, mert véletlenül senki nem csinál ilyet. Megint jelezte, ne aggódjunk a traktoros megmenti az autót. Nem akartuk elkeseríteni azon a téren, hogy mennyire aggódunk most. Még egymás szemébe is belenyúltunk, hogy a könnyünk megeredjen. Aztán megjött a fehérorosz csoda ami nem tank, csak a hangja olyan és kirántotta a Padfingert. Majd a sofőrje fejcsóválva jegyezte meg, ma már a 3. rendőrt rántja ki, az első 2 ugyanaz volt. Ezt követően, mivel nem akartunk unatkozni, meutatta nekünk az ország, figyelem... LEGALACSONYABB PONTJÁT. Amin van egy kő, hogy magasabbnak tűnjön, különben nem látná senki. A szolgálat végén jeleztem, ezt nem bírom idegekkel, valamit okozzanak már. Oda is raktak egy pontra, ahonnan látni a Tiszát, egy toi-toi-t, meg egy padot. Egy századosdal, meg egy másik altiszttel. Valamint 2 db zalai rendőrrel. Onnan tudtuk, hogy ők érkeznek, hogy már messziről üvöltöttek a hangosbeszélőben, kit hogy meg mint pakolnának meg. Nem adtam magam könnyen. Mondjuk amikor elővették a rántotthúsos szenyát és mivel unták, átdobták Szerbiába, mi egy emberként próbáltuk elkapni. Akkor már 3 napja penészes szenyát kaptunk. Ekkor elkezdett elborulni. Sötét lett mint Mordorban, pedig Románia vagy 20 km-re volt. Kicsit féltünk, mi lesz most. De, a rendőreink azt mondták, ne aggódjatok, látjátok ott azt a tendőrautót? Na, mi abba beülünk aludni, amíg kiesi magát - és elmentek. Ebben a szent pillanatban eltalált egy csepp eső. És még egy. Aztán a fejemre borították a Balatont, ami nem is létezik. Most már a Velemcei-tó és a Balaton, ebből a szempontból, tök egyforma. Jobb ötlet híján, egy százados asszony, egy őrmester asszony és a törzsőrmester úr bemászott a toi-toiba. Gondoltuk csak eláll ez hamar. Így is lett, 4-5 óra múlva. Addigra bent a wc-ben mi szarrá áztunk szépen. Amikor csurom vizesen felszálltam az Uralra, kiborítottam a fegyver csövéből a vizet, még páran rákérdeztek, úsztam e... Mondjuk egy adag szarban? Mert a szagunk olyasmi. Csak a plató szélére ülhettünk. Még láttam elsuhanni a távolban az ország legmélyebb pontját. Éreztem, hogy jó hivatást választottam.

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség poén feladvány perverz kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Tiszasziget Határ

Gyurmamese

 2021.11.21. 07:30

3 éve már, hogy a gyerekek minden alkalomra kapnak gyurmát, lassan március 15-re is, nemzeti színűt. Valaki amúgy elárulhatná, milyen az a nemzeti szín... Amikor szolgálatban le kellett vonnom a zászlót, kiabáltak, hogy: "Nemzeti színű lobogót, vond le!" mindig úgy gondoltam rá, hogy a nem zeti színű lobogót lehúzom. Mert végül is, nem volt zeti színe... Haladjunk. Bármikor, bármilyen körülmények között a srácok tudják azt közölni, hogy gyurmázni akarnak. Sokszor engedünk a nyomásnak (elég volt az apaaa apa apa apa apa apaaaaaa) és akkor elpakolok az asztalról, felrakom az alátétet a gyurmázáshoz. Megbeszéljük, hogy ha leesik egy darab is akár, akkor felveszik. Bőszen bólogatnak, miközben már térdig járunk a gyurmában. Sóhajtva rávesszük őket, maradjanak mostmár a széken, nehogy belelépjenek a gyurmába és széthordják. Ezt követően, miután visszaraktam a székre őket, magam léptem bele a gyurmába és hordtam szét. Újabb sóhaj, gyors porszívózás, zoknicsere. Utána a srácoknál pólócsere, mert belekönyököltek, de úgy... Még a homlokuk is kék tőle. Ilyenkor, összeszedjük amit lehet, szigorúan, csak az asztalon játszhatnak, felhajtott pólóujjban. Ilyenkor, mutatnak egy kis tégelyt, amiben van valami kékes, barnás, zöldes, pirosas valami van, ami leginkább arra hasonlít, mintha a jóötlettündér belegittelt volna. És nincs 10 másodperce, amikor azt mondtad, ne keverjék össze. Belenyugszol, van sok barna gyurmánk már. Aztán kezdődik a Barbapapa a tv-ben.... Azt nem érzik, amikor orrot kellene fújni, de a Barbapapát, gyerekkorom folyósmeséjét azt igen. Szóval amikor örülsz, hogy a gyurmázással fejlődik a gyerekek kretivitása és odaadod nekik, öngólt rúgsz. Takarítani fogsz, meg gyurmázni, nem kávézni nyugodtan. Ráadásul, maga a takarítás, több időt vesz igénybe, mint maga a gyurmázás folyamata. És akkor még, a gyurmanyomó nyomorúságokból, fogpiszkálóval nem piszkáltad ki az anyagot. Esetleg eszedbe juthat gyermekkorod gyurmázása ezen a ponton, amikor a gyurmának egy színe volt, a szürke, tűzveszélyes volt és ha megetted, nem voltál jól utána. Most meg nem tudod a gyerekeidet lebeszélni, hogy ne egyenek egy falatkát sem a sütiből amit gyúrtak. Mert jó az íze... Miután este lemostam a két kis Michelangelo (nem a tini nindzsa teknőc) szájáról és fogairól a műalkotások maradékát, elhatározom, hogy a gyurma is abba a kategóriába kerül, mint a prüntyögő, csörgő, zörgő, Macarenat és a Lambadát tutuló műanyag sz@rok. Kaphatnak, de az marad annál akitől kapták és akkor mindig tudnak vele OTT játszani.

Címkék: vélemény ajánló beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas agyhugykő bazsi mesél Gyurma

Templomba járás

 2021.11.20. 07:30

Ehh, csak annyit írtam fel szokás szerint magamnak, hogy mi a cím, de hogy mi a mondandóm, azt persze nem. Úgyhogy gyanítom, a "Templomba járás" címszó alatt a templomokról akartam beszélni. Van vagy 14 címem elmentve, amiket csak nézek, nézek, itt meg mi a toszt akarhattam? Mi van ha arról volt a fejemben gondolat, hogy nincs olyan templom, amiben ne síri hangulat lenne? Elég nyomasztás az is, hogy bűnös aki él, de nem, az egyház nem tudja hol az ami elég, ezért agyonvert, szétnyilazott, vért könnyező, letépett kezű és lábú szenteket kell szoborként nézni a hidegben és a sötétben. A háttérben meg szól egy orgona és rájössz, a horrorfilmek kezdődnek vagy végződnek így. Svenk egy szent szobrára. Sok templom van, ahol a kriptába is le lehet menni, megnézni hogy ott aztán még hidegebb és mégnagyobb sötét van. Megértem persze, meg kell örökíteni a fontos személyiségeit a vallásnak is, legyen bármilyen irányzat. De nem lehetne, valami vidámat? Pl Nepomuki Szent János (Csehország védőszentje) meghív valakit vacsorára, vagy Szalézi Szent Ferenc viccet mesél a pápának (több pápa segítője is volt)?  Ministránsok szájbaáldozása ne kerüljön most szóba... A münceni Miasszonyunk templom, még szerintem is vidámabb egy fokkal a klasszikus falusi templomoknál, érdemes megnézni. Egyébként a freskók szépek az ilyen helyeken, meg a festmények, amíg egy idős néni, vízfestékkel meg temperával ki nem javítja. Na, de vissza a nyomasztáshoz. Ha még nem érezné magát elég rosszul az ember ennyi szenvedéstől, tessék itt a főnök fia a kereszten. Ezekre a problémákra egyik dédapám megtalálta a megoldást. Dédanyám elzavarta a misére az öreget, hóna alatt az onokávaaa, ő pedig otthon maradt az ebédet csinálni. Igazából az öregasszony volt a furmányos ezek szerint, mert ő ment volna, de a csudába, hogy pont délben van az a fránya ebéd... Apjuk, ti mentek! Az öreg tudta mit kell nézni... Ki mibe ment, hogy beszélt a pap, ki volt ott. Odamentek a templomhoz, beengedtek mindenkit a kapun, majd önfeláldozó módon becsukták az ajtót. Kívülről. Aztán presszó. Mert ahol templom van, bizony mondom néktek, ott a presszó. Amikor érezte, hogy most lesz vége a misének, visszasomfordáltak és nyitották az ajtót. Jól megnézték kin milyen ruha van, pár szó váltása mindenkivel, ugye milyen szépen beszélt a pap... Aztán irány haza beszámolóra. Mindenki elégedett lehetett azt hiszem. És hogy én jártam e templomba? Természetesen, mint mindenki a korosztályomban a lakótelepen, jártam. Focizni. Viszont! Tudok úgy énekelni, mint a papok. Egyszer 3 napig beszéltem úgy, aztán megdobáltak szerszámokkal. Ámen.

Spályztakarítás

 2021.11.19. 07:30

Amikor építkeztünk, az egyetlen dolog volt amit megfogadtunk amellett, hogy nem építünk panelházat, hogy lesz speizunk. Több szoba, meg semmi más igazából, nem is kellett volna, de der Speiz legyen. Majd oda jól elpakolunk mindent ami nem kell a konyhába, illetve a konyhaszekrénybe záros határidőn belül. Most. 3 éve lakunk itt ha emlékezetem nem csal. Jó társaságban csak úgy repül az idő. Na, mondjuk ha tegnap költöztünk volna, valószínűleg arra sem emlékeznék. Szóval 3 év kincsei halmozódtak a konyha mellékhelységében. Nagyon remélem, hogy csak azért mert mellékhelységnek hívom, nem csinál bele senki, semmi barnát. Max a kávét, vagy a kakaót, de azt meg nem ott tartjuk. Benéztem hát, kiválasztottam hova engedjem be haragom gőzborotváló tekintetét... Majd választottam masik célpontot azzal a lendülettel, mert belépni sem tudtam igazából. Láttam, hídfőállást kell kiépítenem... Léptem egy merészet, bele egy befőttesüvegbe. Aztán ráültem a kukára. Mivel belevaló vagyok, nem adtam fel, kiraktam a 6 törpe cimboráját a konyhába. Igen, Kuka egy embergyerek volt. Kéretik tudomásul venni. Találtam mindent amit el lehet képzelni, igazi terra incognita volt. Összeszedtem egy valag zacskót. Eddig röhögtem rajta, hogy bakker, ki az a hülye aki egy zacskónyi zacskót tart otthon??? Pedig a magyar háztartások nagy részében van zacskós zacskó. Ekkor még nem tudtam, hogy a zömhöz tartozunk, de később 3 zacskót raktam tele zacskókkal. A végén még a világon minden 4. ember kínai statisztika is igaz ránk... 5-en vagyunk... Szóval... Meg kell magyaráznom az eltűnt kutyát... De félre a komolytalanságot, nem érek rá erre! Befőttes üvegek. Ebből nem jött össze sok, úgy nagyjából 28 körüli. Üresen. Nem értem, kitől, meg miért hoztunk el üres befőttesüvegeket, a tetejük nélkül. Lekvárt, bizonyítottan nem fogyasztok, hacsak nem fogyott el minden más... De ennyit meg képtelenség, hogy a gyerekek megettek 3 év alatt. Valamint találtam még vagy 15 teli üveget. Akkurátusan fel van címkézve minden! Pl az uborkáról tudom, hogy 2018-as barack. Nem volt egy jó évjárat nah. Ami még előjött: műanyag dobozok. Többnyire tető nélküliek persze. Ezekről hajlamos vagyok azt gondolni, hogy eleve így adják el őket. Nem láttam olyan háziasszonyt pl, aki amiatt morgolódik, hogy bazz... Megint egy valag műanyag doboz tető, de hol az alja? Ahogy pakolásztam tovább, kiugrott elém egy japán katona világháborús egyenruhában, megdobált édesburgonyával és elfutott. Korábban kellett volna rendet raknom ezek szerint... Arról nem is beszélve, hogy találtam 2 Drakula korabelinek kinéző fokhagymát, amikre te meg mi a f@szom vagy csatakiáltással rátapostam. Nem kellett volna.

Címkék: vélemény ajánló beszámoló hülyeség feladvány felvilágosítás pihent töprengés fájdalmas agyhugykő bazsi mesél Műanyag doboz Speiz Rendeakás

Az Magyar váll lógatottrul

 2021.11.18. 07:30

Jajj, az a veretes magyar foci... Végre megtérült a befektetett pénzünk srácok! Tudjátok, amiből az a valag stadion épül, a zsidózázahoz, buzizáshoz,  cigányozáshoz... Hát 4-0-ra legyőzték a mieink azt a San Marinót, amúgy ezek valahol olaszok bakker, csak flancolnak! Hát jól megmutatták, hogy tudnak, innentől kezdve, veszélyben Puskás minden rekordja és még egy ilyen fanyalgó, savanyúbéla is mint én, aki kislabdával nem tud 10 métert sem sakkozni, kiteljesedhet egy fénylő Ave Maria kíséretében. Megcsináltuk. Szépen felrúgtuk a 3 évest a homokozóban a lapátért. De, mi lesz ha Lengyelországból vagy Angliából megjön a báttya? Gondolom önigazolás lesz az is, egy újabb fedett, fűfűtéses libaetetőre. De, hogy ne csak fanyalogjak,  néha látszik a fiúkon az akarás, dózeroljunk el minden könyvtárat és színházat, főleg ahol a kortárs művészek 80%-ának a művei előfordulnak. Egyesüljünk a fociban, mint a Bill és Ted-ben a zenére az emberiség! Persze, nem azt várom, hogy most azonnal VB aranyat ide, mert tudom, hogy el kell kezdeni építkezni. Csak hát erre, az elmúlt 30 évben annyian hivatkoztak már... Nem lehetne, ténylegesen építkezni? Rossit sajnálom... Tényleg jót akar, csak hát kiből válogasson? Legyenek az ultrák a csapatban, aztán ha utólérik Ronaldot, akkor leverik legalább, cselezgessen máshol. Lehet, ő a legjobb focista, de hárman verik egyszerre, sokra nem megy vele. Tényleg nem akarok fanyalogni, tudom hogy egyszer fent, egyszer lent, az EB alatt szurkoltam, még a gyerekeket is leültettem a meccseket nézni... Büszke voltam a döntetlenek miatt és tudtam együtt élni az utána jövő vereségekkel is, megnyugodva, hogy visszatért minden az eredeti kerékvágásba. Aztán jött a megváltó győzelem. A taxisofőr, a gyári munkás és a postás ellen. Szurkolni mindig nekik fogok, mert ők a magyar csapat. Ha fél szemére vak lenne a fele banda, a másik meg üveg lenne, akkor is nekik szurkolnék. A hétfői meccsen is nekik fogok szurkolni (bár ez csütörtökön lesz olvasható, ha jól számolom) és nem fog felzaklatni ha esetleg kikapnak, mert valószínűleg éppen a gyerekeket fogom altatni és nem nézem a meccset. Aztán persze lehet, miattam van az egész mert a születésem 1986-ban annyira megzavart minden focistát, hogy elmém vakító ragyogása miatt, azóta nem megy nekik...

Címkék: vélemény ajánló beszámoló feladvány kérdés pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél

Az érett bor

 2021.11.17. 07:30

Érett bort inni, csudajó. Az a zamat, az ízek... Már annak aki tudja mi a különbség az érett Tokaji aszú és a túlérett, megpunnyadt, besárgult tablettás lábvíz között, amibe a színe kedvéért hidraulika olajat töltött a költő. Közel mindannyiunk kap a ballagásakor, egy vagy több üveg minőségi bort, legyen az aszú vagy bikavér, de fehér. Az vesse rám az első követ aki nem ivott még "édes, fehér" bikavér címkéjű bort. Van az az állapot, amikor a szappanosdobozból kiissza az ember a levet, Ti meg itt finnyogtok, hogy a bikavért nem illik Colával keverni. Vannak szomelié beállítottságú emberek nah... Én minden alkalommal elmondom, amikor bort bontok, hogy levegőztetem a tanninokat. De, hogy az meg mi a tököm... Gyakorlaton nem volt más olvasnivalónk, csak egy borkatalógus, úgyhogy egy egész ütegnyi katona tudja, hogy a tanninok léteznek, meg a 63-as Chateau Latour, amit tölgyfahordóban érleltek, milyen drága. Ezt meg is beszéltük egy kanna Csaplárosné társaságában, amit műanyag hordóban érleltek, mert mi értünk ehhez is. De ha lenne annyi pénzünk, amennyi nincs, mi akkor is Csaplárosnét innánk, mert a márkahűség a mi presztizsünk. Minden esetre, kaptam én is egy üveg aszút ballagásom alkalmából, valakitől, ötletem nincs, hogy kitől... Ha olvasod, akkor finom volt. 2004-ben ballagtam, úgyhogy pont 10 évet töltött szüleim bárszekrényében, szigorúan fektetve a nedű, hogy a parafa dugó, ne száradjon ki. Vártuk hogy érjen. Amikor lomtalanították a szekrényt, hívtak, hogy itt van valami borod, ha mered, vidd el, igyátok meg. Hát én mertem. Feleségemet magam mellé állítottam, gyere, ezt a csodát nézd! - a világ minden ballagási bora egyként cuppan fel, ahogy ebből kihúzom a dugót! Hááát... Nem egészen. Beleszúrtam a dugóhúzót és megtekertem. Ebben a pillanatban a dugó, halmazállapotváltozáson ment át és szétporlott-folyt, bele a borba. Velem nem csesztek ki... A címke szerint 2004-ben volt a bor 10 éves, 2014-ben 20, szóval egészen jól bírta a dugó. Fogtam egy kis szűrőt, töltöttem két pohárba, a sűrűje fennakadt. Az élet császára voltam. Alig vártam, hogy beleihassak. Elvégre ez a minőség, nem mindennapi. Egymás szemébe nézve ittunk, romantikus volt. Aztán megvitattuk, hogy ez most buggyant e... Mert ízre ugyan édeskés, a színe opálos, de valami akkor is fura... Egy pohár után sem tudtam megmondani, hogy mi. Pedig a tanninokat is meglevegőztettem.... Na, lényegében véget ért a kortesbeszédem a Csaplárosné, a mindennapok bora mellett. Aki, nem tudja milyen a jó bor, ne fáradjon azzal hogy azt issza. Nem fogja úgysem tudni, hogy fáradt hugysavat iszik e gázolajjal vagy aszút. Válaszd a megbízhatót! Igaz, nem finom, de nem is számítasz másra.

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Aszú Bor Szomelié

Tehetséggondozás

 2021.11.16. 07:30

Mostanában a sport kapcsán sok visszaélés és kérdéses dolog derül ki. Úgy mint az úszóknál Turi György esete, aki biztosra veszem, hogy igazat mond amikor azt állítja a bottal csak azért csapott oda, hogy tanítson. Hisz én is azért kaptam a combrúgást katonaként, hogy megtanuljam, a kiegyenlítő tartály kupakját, erősebben csavarjam vissza. Teljesen jogos és érthető tanítási módszer így Turi úré is, ha egy kényszermunka táborban vagy rab 1919-ben. Egyébként gyerekkorom kézilabda edzőjére emlékeztet és az osztályfőnökömre.

Ugrás egy másik snittbe, másik időbe, amikor még nem tudtuk, ki az a Mia Khalifa (mi férfiak, most sem tudjuk)...

Már az apámat is ő tanította kézilabdázni (nem Mia...). Bár árulkodó kellett volna hogy legyen az, hogy nem láttam őt soha még kézilabdameccset nézni sem. Emberünk egy Liszt Ferenc frizurás, a korszak edzői állomámyának megfelelően susogós melegítős ember, akinek hobbija az alkoholizmus és a dohányzás. És hát valljuk meg, egy hobbiban akkor teljesedik ki az ember, ha teljes erőbedobással csinálja. Abban az edzői iskolában nevelkedett szintén, ahol a szemüveges gyerek felé belefér az, hogy ordítva ókuláré-nak hívja és kinevettesse 80 másikkal. Ha nem tetszik el lehet menni... A következő edzésen már jobban elfértünk 60-an. A kocsma kézilabdaördöge, aki egyébként a labdavezetésen kívül mást nem mutatott, akkor sorbaállított mindenkit, a magasak jöhettek következő edzésre is, akkor is ha fél lábuk nem volt meg, az alacsonyabbaknál megnézte, mekkorát tudunk ugrani. Aki nem tudott elég magasat, az álljon félre... A többiekből akik elég magasra nőttek, vagy nagyot ugrottak, lett "A" és "B" csapat. Az "A" csapat egyértelmű, a "B" csere, mi többiek pedig, megkaptuk, hogy jöhettek edzésre labdaszedőnek, mert másra nem vagytok jók, de a pénzt hoznotok kell... valamint a részeg ordítások céltáblájának. Hát, így nem lettem kézilabdázó 10 évesen. Értem, hogy versenysport meg minden, de azóta pl gyűlölöm a kézilabdát masszívabban, mint ahogy ő ivott. Az a véleményem alakult ki akkor, hogy a kézilabdaversenyeket, piás edzők rendezik piás edzőknek, közben pedig megbeszélik a piálást, aztán kicsit ordítanak valamelyik testesebb, szemüveges gyerekkel, miközben szellemes gúnyneveket adnak nekik és az öklüket harapják, hogy ne röhögjék ki. Aztán volt nekem egy osztályfőnököm a középiskolában. Építőipari középiskola volt, a jövő reményteljes mérnöki prototípusait képezték itt. Mondjuk betont keverni, pont nem tanítottak meg. A tanerő, osztályfőnöki órát tartott, meg szabadkézi rajzot. Nem esett nagy túlzásokba, osztályfőnökin elmondta, hogy hülyék vagyunk, rajzon meg bebizonyította. Lerakott egy kockát a terem közepére, hogy rajzoljuk le. Egyszer csak, ott áll mögöttem, hátrahúzza a vállam, majd a szemüvegét lejjebb tolva megjegyezte: úgy rajzolsz mint egy ovodás, belőled nem lesz mérnök. Azon agyaltam, miközben 34 ember röhögött torkaszakadtából, hogy a mérnök, mintha vonalzóval dolgozna, meg tervezőprogrammal, de hát tényleg nem lettem mérnök, mert innentől kezdve következetesen, az üveg alatt átmásolt rajzokra is 1-est illetve 2-est kaptam... De, én még jól jártam, mert a szintén nem alkoholista, csak eléggé szomjas osztályfőnök, engem nem ütött meg, nem rúgta rám a padot. 

Remélem értjük itt a felvázolt problémákat... Ami nem az akar lenni, hogy balfasz lennék. Ezek a "tanári" felfogások és munkamódszerek, olyanok mint a kerékbilincs. Szar helyen vagy, de ott fogsz elsárgulni abban a tudatban, hogy szar helyen vagy. A baj, nem azzal van, hogy igazat mondtak, ezt is értsük jól, hanem az alkoholizmussal, a megszégyenítéssel, a veréssel, kiabálással és ismételten: a megszégyenítéssel. Ez egy ilyen, komolyabb hangvétel volt most. Amúgy, nem én voltam aki Győr közepén bebaszva, fényes nappal aludt egy padon hanem egy veretes iskola MÉRNÖK PEDAGÓGUSA, vagy minden szüretkor leesett a pincelépcsőn, betörte a fejét, a kezét meg el. Az én szemszögemből ez hepiend... Lehet, hogy így akarnak tanítani ezek a nagyszerű emberek, hogy megmutatják a rossz példát és te instant máshogy fogod csinálni.

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés pihent idióták fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Edzés Tanár Alkoholista

Márciusi hóvihar

 2021.11.15. 07:30

2013. Március 15.-ét eléggé érdekes körülmények között ültük meg. Persze, jött nekünk is az SMS, hogy üljünk át másik autóba, de mi ekkor már lóhátra is felültünk volna, csak hagyjanak minket békében meghalódni. Az egész úgy kezdődött, hogy sütött a nap. Jó volt a kedvünk, pakoltunk a rátóti nagy mezőn, készültünk haza. Meguntuk, hogy össze-vissza törjük egymást a göröngyökön ugratva egy indokolatlanul 20 tonnás lánctalpassal, amiből a súlyának csökkentése okán, mellőzték a lengéscsillapítást, szinte teljes egészében. Ekkor jött egy lágy fuvallat és meglengette rajtunk az egyenruhát a melegben. Nevettünk. Aztán elborult az ég, mintha egy sertészsíros bödönt borítottak volna rá és a szél, egy na most meghalsz köcsög, murder lesz gecóóóó kiáltást hozott felénk. Mi értettünk a jelek nyelvén, ezért, elbontottuk az óriáslufi kiállításunkat, amit a fuvallat csinált a ponyvákból és beszálltunk. Hirtelen sötét lett, de fehérben és elkezdett szakadni a hó. Van olyan! Amióta kedves barátomtól megtudtam, hogy van világosfekete, azóta hiszem, hogy van sötét csak fehérben. Egymásra néztünk és kikapcsoltuk a rádiókat. Ide az nem fog kelleni, ha csak simán kiabálunk az előttünk lévőnek, hogy állj, már a mellettünk ülő nem fogja hallani. Egy darabig tudtunk igazodni az előttünk guruló láncos piros helyzetjelzőjéhez, aztán minden fehér lett és elkezdtünk csúszni. Így van, egy 20 tonnás lánctalpast megtaszított a szél az egyenes úton és elkezdte egy lejtő felé sodorni. Egy bokor fogott, akasztott meg minket. Itt már biztosak voltunk benne, jó hogy kitöltöttük az illetmény visszahagyásáról a papírt, a párjainknak ki fogják utalni az ahavi fizunkat. Ez majd megvigasztalja őket biztosan, a temetésünk előtt el tudnak menni fodrászhoz belőle, amint valaki májusban megtalálja az összefagyott hullánkat. Egyikőnk kiszállt, megnézni mizu a láncossal, itt halunk e meg. Hiba volt. A 75 kg-os embert a szél nevetve elkezdte elfújni. De ez még a kisebb baj volt, a honvédségnél elfogadott volt sokáig a gyakorlatonkénti 1 db ember halála. A nagyobb gond pedig: a gépünket is fújta a szél tovább. Erre már én is megijedtem, felálltam a gépben és egy merész lépéssel, miközben az kicsúszott alólam, kiléptem a viharba. Visszanézve, még láttam a sofőr döbbent arcát, ő nem 2 éve katona, ilyen gyors kiszállást még nem látott. Aztán engem is elkapott a szél és fújt az árokba. A dolog addig fajult hogy egy egész konvoj mentett minket, jégcsapok lógtak az emberek fagyott hajáról és szemöldökéről, egy KRAZ-t elhagytunk a hóban valahol és nem volt szállásunk, mivel indulás előtt leadtuk. Bevittek minket a helyi laktanyába, ahol igeeeeeen????? Nincs szállás meg kajaaaaa???? Felkiáltással megágyaztunk a folyosón, hogy akkor kapjátok be. Mire jelezték, hogy szívesen bekapják, de mi lenne ha ezt inkább mi tennénk meg, mert csütörtök van, pénteken 15-e, aztán meg hétvége és nem tudjátok meddig maradtok itt a földön fagyoskodva. Hát, kibírtuk nevetés nélkül, főleg amikor otthonról jelezték, mit aggódtok egy kis hótól, nem küldünk segítséget, csak eltúlozzátok a bajt. Közben harckocsik verettek az autópályán meg a városokban... Aztán a szállást visszakaptuk nagy nehezen, de enni nem, azt oldja meg mindenki ahogy akarja. Ja, de a laktanyából nem mehettek ki. Köszi. És ekkor megérkezett az SMS, üljünk át másik autóba...

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány perverz kérdés pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Gyakorlat Hóvihar

Előadások

 2021.11.14. 07:30

Nem, nem ilyen táncos zenés előadásokról lesz szó. Aki azt hinné, hogy ő nem áll ki remegő gyomorral 300 ember elé előadást tartani, mert ő már volt rocksztár, meg stand-up előadó, meg énekelt énekkarban, amit azóta sem ért senki, ki találta jó ötletnek... Az biza téved! Amúgy Én voltam az egyetlen, aki nem kapott egyest énekből, amikor kiszállt az énekkarból. Ezt mindenki eldöntheti, hogy hogy akarja érteni. Szóval megbíztak hogy egy 42 oldalas (ennek ellenére nem az volt az élet értelme...) intézkedést adjak elő 10 percben, vagy 300 embernek. 3 napom volt felkészülni, ami kissé olyannak hatott, mintha azt mondanák az embernek, hogy könnyűbúvár vagy. Mostantól. Merülj. Próbáltam megtanulni, de ez egy jogi jelnyelven írt szövegecske volt a munkavédelemről. Két nap szenvedés után, úgy döntöttem, aláhúzom a lényeget, majd felolvasom. Nincs ember aki ezt megtanulná... El is kezdtem az elöadást, 300 tomboló katona ült a nézőtéren. Végignéztem az ismerősökön, akik attól a pillanattól kezdve feszülten aludtak, hogy a pódiumhoz léptem. Kértem engedélyt az engedélykéréshez, valamint az előadás megkezdéséhez. Megadták. Nem volt menekvés, jeleztem, hogy márpedig itt felolvasás fog következni. Ekkor már mindenki habzó szájjal aludt vagy telefonon hívogatott, hogy 113 nem fogadott hívásom legyen amire leülök. Előre megbosszulták az előadást... Nekiálltam, meg megállva, ahogy az iskolában tanítják a felolvasást, éppen csak nem kértem meg senkit hogy két széket rakjon arrébb mint egy kamaradarabban. Aztán hipp-hopp eltelt az a negyed óra amit erre szántak. Senkit, de tényleg senkit nem érdekelt az egész, a főnök helyettese jegyezte meg a végén, hogy felolvasni bárki tud, akár ő is odaállhatott volna. Én pedig azon agyaltam, nem is tudtam hogy van ilyen opció, miért nem szóltak előbb??? Később, persze javultak az előadói képességeim, vicceket is dobáltam be, meg random időközönként elkezdtem sikítani, hogy mindenki ébredjen fel. Nincs ember aki erről a témáról érdekesen tudna beszélni.... Aztán belefutottam egy gyakorlat előtti előadásom előtt a következőbe:

- Mit csinálsz kedves barátom, ha balesetet látsz?

- Elfutok...

- Úgy van! Elfutsz segítségért.

- Nem, csak elfutok, mert félek. 

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Munkavédelem Előadás

Én az oktató

 2021.11.13. 07:41

Mindig is tanárnak készültem. Na, jó ez talán költői túlzás, inkább azt mondom tanár szerettem volna lenni. Aki hallott már turbinahangot utánozni, abban esetleg kételyek merülhetnek fel. Ne merüljenek. Azt is meg tudom tanítani. Volt egy alkalom amikor, még katona voltam, vagy inkább az az egyenruhás civil munkatárs, ha pontos akarok lenni és jó ötletnek érezték, hogy altiszti hallgatókat bízzanak rám. Jajj, akkorára nőtt az ego-m meg azé a pár emberé aki még ott volt... Elkezdtük a bemutatkozást, egy laza: csáó, nektek én vagyok az Isten +2-vel, ha jót akartok hívjatok törzsőrmester ÚRnak. Na, nem, ennyire nem vadultunk el azért. Kijöttek utánunk egy mezőre, ahol mi már pöfögtünk a kis gépeinkkel. Úgy megtanítottuk nekik a csíziót, hogy innentől tigrisbukfencben jártak még a betonon is, mókust foggal szétszaggatni. Ránk szóltak, hogy mutassunk azért valami látványosat is nekik, legyen értelme az ittlétüknek. Felszívtam magam, na akkor látványosan elbonthatják a gépet, amivel mi bevágtatunk, persze szigorúan látványosan. Közben elhívtak egy fontos dolgot intézni, kis barátommal egyetemben. A harmadik kis barátunk a gépben maradt és indította a motort. Mutogatok neki veszettül, hogy kerülj meg nagy ívben, menj át azon a bokron meg az árkon és az oviscsoporton, aztán amikor ideérsz vegyél fel minket. Jelzett hogy értette, még a hüvelykujját is kidugta igenlően és megindult vagy 40-el a mezőn. Tett egy félkört, átment mindenen, az oviscsoportnál még a búvónyílást is lecsukta, majd adott még gázt. Éreztük, hogy itt baj lesz, elkezdtünk mindketten felé rohanni, hevesen mutogatva és ordítva, hogy állj meg te ember, majd gyalog menjünk be? Kis társunk, visszaintegetett, majd szúrt egy 5. padlógázt és otthagyott kettőnket a mező közepén. Az esőben. Az üteg már bement. Néztük egymást... Sóhajtottunk. Elhatároztam, hogy itt emberhalál lesz ha beérek. Egyetlen mázlink volt, hogy a hallgatók az Uraljukkal még ott voltak. Felvettek minket, majd megjegyezték, hogy látványos volt, amikor mint valami elmebeteg szurkolólányok ugráltunk, meg kiabáltunk a mezőn és a harmadik társunk meg áthajtott közöttünk, egy gázfröccstől füsttel és sárral beterítve minket. Bátrak voltunk, hogy ilyen közel mentünk hozzá. Ők is ilyen bátrak akarnak lenni. Nem nevettek, mert nem mertek.
Amikor beértünk és a sártól a két mocsári szörny leszállt a platóról, mélyinterjú következett 3. társunkkal:
- Mondd csak kedves barátom, mit nem értettél azon, hogy kerülj meg minket és vegyél fel?
- A vegyél felt, a megkerülés rész átjött.
- Azt láttuk, ügyes volt ahogy a bokron átmentél!
- Köszi!
- Áruld már el, Amikor ketten rohantunk feléd ordítva, hogy állj meg, miért nem álltál meg?
- Azt hittem, hogy jó utat kívántok és azt mondjátok bejöttök a hallgatókkal.
- Végül is így lett... 

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség perverz kérdés felvilágosítás pihent idióták katona hallgató oktató töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél légvédelem

Temetői járás-kelés

 2021.11.12. 07:30

Nekem kínszenvedés ez az egész, mint Prométheusznak a sziklához láncolt időszaka, csak nem a májam csipegetik el a sasok, ami visszanő, hanem a lelkem egy-egy apró darabját hagyom ott, befelé sikítva, meg kifelé is, a temető kapujában. Ez egy csodás körmondat volt, még én is távolba révedve, veregettem a vállam és a fülembe súgtam, ez nagyon jó tesó... Szóval itt ez a halottak napja, a virágárusok és a gyertyakészítők védőszentjainek ünnepe. Mert bár a halottakról kellene szólnia, még mindig ott tartunk, hogy azt nézzük, ki milyen koszorút, gyertyát vitt ki egy-egy sírra. Ne találgassunk tovább, Én vittem a citromsárgát, ami játsza a Macarenát és a Coco Jumbot, meg a Palmolive szappan szagú lila illatgyertyát. Szívesen. Közben perecet ettem, meg kürtős kalácsot, amit a temető melletti árustól vettem. Ilyenkor jó, hogy nem vagyunk sokan a sírnál, nem kell adnom senkinek. De, van ugye az az eset, ami ezt az írást megihlette, amikor telve van a temető. Ami nagyobb baj, hogy élőkkel is. Mi egy babakocsival próbáltunk érvényesülni a tömegben, ami tele volt gyerekkel, a rendeltetésének megfelelően. Szlalomoztam a sírok között, kissé rodeósan éles kanyarokat bevéve, mert ezeket ugye nem úgy tervezték, hogy egy tank méretű babakocsival járjon közöttük az ember. Meg lehet érteni, egy szavam sem volt. Aztán kicsi Én kinyilatkoztatást tett, a világnak ideje pusztulnia. De minimum kimenni a temetőből. El is kezdtünk kifelé menni, már feleségem karjában volt, a lenyúzott farkasba bújtatott üvöltő gyermek. Lézengő, ténfergő emberek között piuetteztem át, amikor megcsapta a fülemet egy gázrobbanás erejével az ügyeletes házmesternéni hangja. "Hát, hogy sír az a gyerek, még a szüleit is megpofoznám, megnevelném a jómodorra." Nem tudtam hova tenni a dolgot, hisz mellettük mentünk el, a mozgásom szele sem csaphatta meg. Mellesleg nem értem, hogy kellene sírnia? Szerintem átlagos módon csinálta, oá oá ááááá. Vagy a néni szabolcsi és azt várta hogy áo áo áo lesz? Az ő fiatalkorában nem sírtak a gyerekek? Ja, várjunk, nem sírtak! Egyből kapával a kézben születtek, sorkatonai egyenruhában, 19 évesen és bajszosan. A lányok is, akiknek a spártai kemál benyalhat. Micsoda idők voltak azok! Fú de állati lehetett, belehalni a tbc-be! De, ők kemények voltak és már jobban vannak. Bezzeg az én gyerekem még beszélni sem tud 3 hónapos létére és bajsza sincs. Hátranéztem a vállam felett, a hang alapján nem számítottam egy hegyomlás méretű nénire aki mexikói álarcos birkozó az unokák elől titkolt életében és nekem ugrik egy lucha libre kiáltással karöltve... Nem akarom magam fényezni, de azért még így is lenyomnék vagy 3-at belőlük, amire fagyott zacskós farháttal agyonvernek. Tudom, hogy temetőben, illik csendben lenni és az én fiam meg ordított, de ők meg nem viselkednek korukhoz illően és folyvást a temetőben mászkálnak. Aztán meg nem találják a fekhelyüket... Szóval 1:1.

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány perverz kérdés pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Halottak napja Kemény Temető Öreg néni Rambo 3

Vendégek

 2021.11.11. 07:30

A tegnapi nap folyamán vendégeink érkeztek. Bár nem szokásom az ilyesmi, de én hívtam őket. Az ember gyomra ilyenkor mindig görcsben van, mintha egy zsák kokain lenne benne és a koreai határon kéne átnéptáncolni meg mutogatni magunkat. Elkezdtem a rendrakást, de nagy lelkesedést nem tudtam belevinni, mert közben az egész környék Kreatort, Cradle of Filthet, Immortalt, Gravewormot hallgatott. Ahogy kivittem a szemetet, körbenéztem, ki ez a paraszt, akinél bömböl ez a zene? Aztán rájöttem, hogy én vagyok az és headbangeltem kicsit a kukán állva, meg kiabáltam, hogy térdre pózer köcsög banda!!! Aztán bementem folytatni a sátánista szeánszot. Az egyik szobában kiborítottam a ruhákat, szétszórtam őket ipari mennyiségben, a gyerekeknél pedig kecskét áldoztam, szétdobáltam minden játékot és a helyére tettem egy könyvet. A könyv akkor is érték, ha kacsák nyalják a lábujjamat. Az ajtókat gondosan becsuktam, aminek még lesz szerepe és elégedetten néztem körül. "A gép forog, az alkotó pihen". A vendégek megérkeztek, kínálgatom őket mint a jó házigazda, de nem kérnek semmit. Szuper, hogy jöttetek és nem kértek semmit, pedig még lett volna tavalyról szárazkeksz, amivel kacsázni szoktunk a Mosoni-Dunán, meg punnyadt ropi, amire ráfolyt a gyerekek nyála, meg használt étolajjal színezett langyos víz, beletöltve Nestea dobozba. Nem baj, komposztnak összeérik ez is és majd nagyra nő töle a rádioaktív sütifa. Mondjuk az nem lenne jó... Még a végén megjelenik az Imagine Dragons és elkezdenek kajabálni hogy icc rédióektív, rédióektív... Azt már tényleg nem tudnám kimagyarázni azt hiszem. Így belegondolva, mekkora mázli, hogy nem sütöttem mondjuk muffint. Nem tudok ilyeneket sütni, de sarat meg homokot ha összekeverek, tudom pont ilyen színűre csinálni. Ekkor hazaérkezett a család másik fele. A gyerekek betódultak és rögtön animálni kezdtek mindenkit. Mivel vendégeim egy ifjú "katonatiszt" hadnagy és a kedves felesége voltak, ezért a gyerekek rajzoltak nekik egy térképet és eldugtak valamit, hogy keresse meg. Az embernek, aki a másik szobába is GPS-el megy. A probléma nem ez volt... A szisztematikusan elrejtett káoszba dugtak mindent a lakásba. Igen, a mocsári szörny és a lassan csúszó zámolyi öngölö közé. Majd kézenfogva behúzták a vendégeket. Imádkoztam, hogy csak a saját szobájukba ne, csak oda ne... Odaadom a májamat meg a vesémet, csak oda ne. Mázlink volt, nem derült ki számukra, hogy egy lufiban tartottunk minden játékot, amit a jótündér kiszúrt és ezért mindenhova műanyag taposóaknák kerültek. Szégyenkezve néztem rájuk... A döglött lovat, legalább elhúztam... Amúgy az a gyanúm, amikor a bolygó felrobban, akkor más nem marad utánunk, csak az ajándékos zacskókban lévő dobozos szárazsüti és a ballagási borok, amik egy por és törmelékfelhővé állnak össze az utolsó Zámbó Árpy CD körül. Mindenesetre a vendégséget megköszönték és nem szóltak az el nem rakott kéjbizgátor 2000-ről sem.

Címkék: vélemény ajánló beszámoló hülyeség feladvány perverz kérdés felvilágosítás pihent fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Süti Vendégek

Eladó hűtő

 2021.11.10. 09:52

Mint minden háztartási gépnek, a hűtőknek is biztos van szavatossági ideje, így a miénknek is. Bár szeretjük, meg a család része, fura hangok jönnek ki belőle. Lehet, hogy a bezárt gyerekek szelleme akik éhbérért dolgoznak egy hűtőgyárban, Zanussi feliratokat ragasztva a hűtőajtókra, vagy a halott csirkék szelleme. Kísérteties tud lenni, amikor este 11-kor alszik az egész család, csak én nem, mert nem tudok és akkor meghallom a lágy húúúúú hangot. Nem mondom, hogy megijedtem, de a nagykést pont elejtettem amivel horrorfilmek nézése közben védem magam. Még a hangot is levettem... Ment tovább a húúúú. Itt nincs mese, kellenek a szellemirtók, de gyorsan. Erőt vettem magamon, mert hát azért legyünk őszinték, nekem már mindegy, nagyobb sportteljesítményt már nem viszek véghez, mázli hogy nem tartós tejet vettem. Odatipegtem lábujjhegyen, benéztem a szekrénybe. Csend... Becsukom az ajtót: húúúú. Benéztem a másik szekrénybe, csend. Becsukom: húúúú. Éreztem, hogy itt emberhalál lesz, de minimum a konyhaasztal a levegőben pörögve latinul kiabálni fog. Aztán közelebb léptem a hűtöhöz, innen jön a sikítás... Bedugtam a fejem, mint valami nemnormális, arrébb löktem az uborkákat, a tejet és ekkor, megláttam a hűtő hátsó falát. Semmi... Na, aki látott szellemfilmet, ilyenkor egy láthatatlan kéz becsapja az ajtót és a delikvens az Orsi virsli mellett rohad meg. Pánikszerűen mentem aludni, még az ágy alá is benéztem. Másnap, elhatároztuk, hogy márpedig itt hűtő takarítás lesz, kiűzzük Esmeralda szellemét. A tetejével kezdtünk, amit a gyerekek annyira telepakoltak, hogy minden volt rajta, toll, filc, Morzsa kutya, ragasztó, bubifújó, tetkó, faragó... Feleségem nekiállt funkciónként válogatni az íróeszközöket, engem pedig egy drákói elv vezérelt, illetve kettő. Tudják hogy ott van? Keresték az elmúlt 2 évben? Ha nem, akkor ugye tudjuk mi az... Szemét. Egy buborékfújót láttam meg ilyen jelleggel a hűtő tetején. Gondoltam, felkapom gyorsan... Aha... Mellette volt a ragasztó ami kifolyt és nem csak a bubifújó ragadt bele hanem egy elem és egy tetkó is. Próbáltam lekaparni.... De... Hűtő eladó, full extrás! Tartalék gombelemmel, csigás tetkóval, valamint ha oldalra dönti az ember, akkor esküvői buborékfújóval!!!! Érd.: Budapesttől pár kilóméterre van Érd, vonattal jól megközelíthető!

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány kérdés felvilágosítás pihent töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Hűtő

Szemétgyűjtés

 2021.11.09. 09:59

Kedves eddigiek folyamán, szellemileg megpocsékolt és lenézett embertársaim! Ma a szemetelés lesz a fő téma, amivel megmerényelem az olvasni tudó közönségemet, a többieknek már készül a rajzolt változat. Minden évben, mert ugye kell a folyamatos, pozitív visszacsatolás, megrendezésre kerül a Föld napja, amikor is szemétszedés van. A falu népéből, aki magára vette, hogy a "saját" szemetünket kell összeszedni, megérkezik a terepjárójával, vagy húz maga után egy működő agregátort (nem a zenekart), hogy meg lehessen rottyantani a pörit, ahh Marzsi, olyan bolygómegmentés lesz itt, beszarsz... És valóban. Bár Marzsi sokáig tanakodott eljöjjön e, hiszen mégsem az ő szemete... Így gondolja ezt Kőműves Kámán is, aki a 3. köbis dobozt dobja a töltésen túlra. Nem mintha az első 2 még okés lenne. Szóval a lényeg: minden évben összegyűltünk eddig, adtak zacsit, kesztyűt, zsákot. Neki is indultunk mindig, az új építésű részre, ahol lakunk mi is, hallgatva, hogy "mer az újakkal baj van, maradtak volna a városban..." - Közben nem győztük a mellünket verni, hogy mi újak, igen, hát mi itt, nem a miénk, de a bolygó, meg szebb is így szemétmentesen. Közben, a fűúton elhúz egy baszomnagy terepjáró, amiből bömbölő zene mellett kib@szarintanak egy csikket. Végül is... ha ég a nádas, valószínű a szemét is elég. Meg a nyakig érő parlagfű, meg gaz is. De gyűjtjük, gyűjtünk mindent, mert ha erre tanítjuk a gyerekeinket, akkor majd ők nem fognak szemetelni. Be is jött amúgy ez a rész, ha szemetet  látnak, akár az út közepén is képesek megállni, a 70-el a földúton közeledő autó előtt, ami közben bámulatos szlalom mutatványok közepette kerülgeti a kátyúkat és kiabálják, hogy "apa!!!!!!! itt egy szemét!!! - és mutatnak rá, kiabálva, hogy biztos az a bácsi dobta el. Közben Kámán az építkezésen fingik és böfög egyszerre egy ízeset, majd a csikket a köbi dobozába ejti és az egészet a lábam elé gurítja, a világ iránti utálatát egy újabb röfögésbe sürítve. De, neeeeem, hát ilyen ugye nincs? - kérdezhetitek. De van. Ahol városi terepjáróval mennek, bolygót menteni, ott el kell gondolkodni pár dologról... Mindenesetre, ki vagyok én, hogy ítélkezzek? Csak egy igazán, picikét, naaaaaaaa....

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség feladvány perverz kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél

MRIsmét

 2021.11.08. 07:30

Az a helyzet, hogy kezdem látni, ezzel az írogatással sem váltom meg a világot, ellenben ha nagyon beszólok, keresztre feszítenek. Saját hazájában, senki nem lehet próféta, kivéve a John Smiths nevű fickót, aki kitalálta a mormon vallást.Neki gratula innen is! Mondjuk nem értem hogy az ősmagyar Jézus, minek ment volna Amerikába??? Merthogy ez az egész arra épül hogy Jézus így tett. És hogy mi szól emellett? Többnejűség, faszikáim, a többnejűség... Szavam nem feledem, igen, ősmagyar volt. Az anyukája Mária a nevelőapja meg József. Gyakorlatilag minden 5. ember az országban József, minden 6. meg Mária, vagy Botond. Még mielőtt belekezdtem volna a mondandómba, már nagyon eltértem tőle, ezért itt egy kép, a lényegről:

img_20211106_074353.jpg

Pénteken, ismét egy remek, szórakoztató, szellemikben gazdag technopartin vehettem részt, ahova 45e a beugró, a VIP 93e, de engem csak beutaltak. Élni tudni kell. Jelezték kedvesen előre telefonon, hogy 6 órás éhgyomorra érkezzek meg, 11:30-ra, de legyek már inkább ott negyed órával előtte. Így is tettem, gyors fejszámolást követően szentségelve állítottam be az ébresztőórámat, hajnal 5-re. Éreztem hogy szenvedős lesz a dolog és hát igazam is lett. Hajnalban keltem, olyan korán volt, hogy még Tarantino véresebb jeleneteiben sem mutatták volna be ezt a napszakot, én meg hörögve, botorkálva másztam előre a nyálamon csúszva a konyháig. Este nagyképű voltam, majd én csinálok szendvicset, meg egy jó forró kávét magamnak, rakok el annyi vizet az útra, hogy az a wc ahova bemegyek, ezt instant megbánja. Aha, ez pontosan így történt. Ahogy kezemmel próbáltam a villanykapcsolót eltalálni, olyan technopartit csináltam hogy az nem igaz. Csak habot kellett volna befújni és teljes lett volna a boldogságom. Komolyan megpróbáltam szenyát csinálni, aminek az lett a vége hogy a 3 kenyérből egy a padlóra esett és még kis híján rá is léptem... Bár ez már ilyen mekis recept lett volna. Éreztem, hogy ezt nem kell bonyolítani, megkenem valamivel a kenyereket, nem érdekel mi az, ne tartson sokáig, laktasson. Így fogtam meg elsőre a joghurtot a hűtőben. Néztem... Joghurt, kenyér... Előszedtem a mogyorókrémet, megkentem a kenyeret és a tököm se fog kanalazni alapon került rá joghurt is. Gordon Ramsy most Horváth Rozi vállán zokog valahol... Volt egy kis kollégám aki a kakaóscsigát szalonnával ette. Szóval minden relatív és a végén kiderül, hogy jó szakács vagyok. A kávéról annyira lemondtam, hogy inkább visszafeküdtem aludni. 
Időugrás következik a jövőbe. A vonatom szédületes sebességgel berobogott a Déli pályaudvarra. Öröm bódottá, időben oda fogok érni. Még ezt is abszolváltam, olyan 10:30 körül odaértem. Felkészültem rá, hogy most aztán iszonyatosan kapok festékanyagot a szervezetembe egy tűn át és megint napokig kéket kakálok, meg ismét jön a techno életérzés netovábbja, de nem. Közben hallgattam az ott ülők beszélgetéseit, hogy biztos rossz ez az MRI mert zörög, meg kattog végig, há ide hallom, el fog romlani, aztán még benn marad valaki. Tűkön ültem, hogy hívják már be ezeket a hölgyeket és hát így is történt. Eljött az én időm is, most nem engem választanak utoljára a focicsapatba, megmutatom majd, hogy nem vagyok hülye, legalább én nem, a józan ész büszke kis Mikronéziája vagyok. Hát nem. Már 12:00 volt, kilépett egy hölgy azzal hogy maga ez a nevű ember? Jeleztem, hogy igen, vessenek alá a vizsgálatnak, tartottam mindkét kezem és eleve fültokban mentem. Nem úgy van az... Bejelentkezett? Hogy, mi, hol? Hátat fordított, majd jelezte, hogy ott és mutatott egy irányba. Bejelentkeztem, ahol leb@szott a pultos, majd egy ápoló is. Innentől én lettem "a késő". Mondták, hogy üljek le, majd szólnak. Aki figyelmesen olvas, az emlékezhet rá, hogy 5-kor ettem és ittam utoljára, valamint közel 3 órát vonatoztam és másfél órája ültem a soromra várva. Nem mertem megkérdezni, ha tudják a nevemet, meg még vártak is, akkor miért nem mehetek be, meg amúgy tököm tudta hogy be kell jelentkezni... Még ha minden héten járnék fel ilyen vizsgálatokra, akkor megértem. Aztán mutatták a kiírást, ami előtt eddig ült egy hölgy. Fasza... Úgyhogy egyből jobb lett a kedvem és hipi hopi 13:30 lett. Étlen szomjan ugye még mindig, amikor nyílik az ajtó, na jöjjön... Mentem is, de az hogy az ápoló aki lecseszett, hülyének nézett, az finom megfogalmazás. Hiába próbáltam jelezni, hogy nem hülye vagyok, a sípoló vihogás, meg hogy szarral kentem ki a várót, majd elmúlik... Nem hatotta meg. Bejutottam végül is, felfektetett két hölgy az ágyra. Elkezdték a vénáimat mustrálni, kiválasztottak egyet, amit meg is böktek és cserébe ugyanezzel a lendülettel el is pattant. Amikor egy kórházi dolgozó szájából azt hallod hogy "ó, pedig milyen szép véna volt..." nem nyugszol meg. Másik kéz? - kérdeztem remegő hangon. Addigra már abban is tű volt. Majd jött a másik nem megnyugtató dolog: "Figyu... gyere csak ide! Az nem baj ha..." Jeleztem, hogy amúgy félek a tűktől, ha kihúzták volna a vénát és a korlátra tekerték véletlenül, nekem az is jó, csak ezt a böködést hagyjuk. "El fog ájulni?" - jött a kérdés. El fogok ájulni? - kérdeztem én is. Aztán látták, hogy ma tényleg nem én vagyok a legokosabb vendég és betoltak a gépbe. Jó buli volt, nem mondom. Amikor kihúztak, akkor észleltem, hogy a karjaimon alsó hangon 50 cm ragasztó van kezenként... csak a szőrön. Elgondolkodtam, hogy ez olyan mint amikor kiderült év végén, hogy maradt 12e liter gázolaj, valamit kéne kezdeni vele srácok... és akkor 2 hétig üvöltöttek a turbinák üresben.Lehet ez i ilyen, hogy év vége van, maradt 3 km ragasztó, mi legyen vele főorvos úr? Na, ez lett vele...

 

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló feladvány kérdés felvilágosítás pihent töprengés fájdalmas agyhugykő bazsi mesél

Óraátállítás

 2021.11.03. 07:30

Ha a világ legfeleslegesebb dolgait akarná az ember kilistázni, ott lenne a muslica, a szúnyog, a magyar foci és az óraátállítás. Abban biztos vagyok, hogy az első háromnak nincs értelme, mert nem eszi meg őket semmi, pedig egy ország éljenezné meg a dolgot. Állítólag, van olyan ember akinek, a báttyának a szomszédjának a keresztapjának a gazdasági felelőse, régebben hallott róla, hogy ez gazdaságos volt és azóta félnek eltörölni. Kb olyan indokok állhatnak emögött, mint amikor a panelház felújítását megvétózzák ketten, mert jó volt az úgy 30 évig. Ugyanebből az indokból húzzák maguk után a döglött Bodrit sétálni, mer 13 évig hogy szerette ezt! Ja, csak azóta a szopotnyica elvitte, mert antivaxok vagyunk, meg a fél kitya már elkopott a betonon húzástól. De legalább a korai sötétedésben ezt nem látni ugye. Készséggel elhiszem én,, hogy régen ez az állítgatás hasznos volt, de lehet eljárt felette az idő cseppet. Vagy ha már annyira órát akarunk állítani mindenáron... Legalább azzal a mérleggel tegyük, hogy a gyerekeinket ez az egész baromira nem érdekli. Amikor ősszel örülsz, higy végre egyszer fél 8-kor keltek, akkor ránézel az órádra és kiderül, hogy fél 7 van. Ez az igazságtalanság, már-már Petőfi félreértettségével vetekszik. Na de lépjünk tovább... Van egy valag elektromos berendezésünk ami átállítja saját magát, pl telefon, számítógép. DE! Hála égnek ezt a szívességet a fali óra nem teszi meg, az elektromos sütő és a kis óra sem. Tehát... Miután zokogva felébredünk, hogy még csak fél 7, itt árulás történt, kibotaladozunk kávét csinálni. Ránéztem a sütőre... Na, ezzel nekem kell megküzdenem! Ez az igazi Terminator 3. a sütő lázadása. 3 gomb van rajta. +; -; és egy óra jelzésű. Én megnyomtam az óra gombot, majd a másik kettővel szándékoztam pontosan beállítani az időt. Aztán megjelent egy nyíl. Ezt nem tudtam hová tenni, elfogadtam... Nyomtam mégegyet és már két nyíl volt egymás mellett. Próbáltam a másik két gombot is, de nem történt semmi azon kívül, hogy a két nyíl a kijelzőn maradt, de mintha oda ragasztották volna. Jeleztem feleségemnek, hogy kettétört nyíl van, kérem a tüzérségi tüzet a saját állásaimra. Jött, ránézett... Hagyjad inkább, holnap megcsinálom. Kajakra vártam a csodát, hogy jöjjenek a vajákos indiánok körbeugrálni tudatmódosító gyógynövényekkel a cuccot. Nem jöttek. Mi is elmentünk otthonról... Aztán ma beállította. Lehet inkább pályát kéne váltanom és Braco a gyógyítva néző babérjaira törni...

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség poén feladvány kérdés pihent óraátállítás töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Gyerekek Sütő

Kuka C

 2021.11.02. 07:30

Sajnálatos módon mindannyiunk lakásában, házában, iskolatáskájában szeptember körül, óhatatlanul megjelennek az élősködők. Nem, nem azokra gondolok, akik kopogtatva téríteni akarnak, vagy szünetben a kezedből veszik ki a szenyát. Valamiért ez az iskolatáskás szenya kombó nagyon becsípődött mostanában. Még a nagybetűs a városban laktunk, amikor GYŐRSZOL és a lépcsőház többi lakójának közreműködésében, kis bogarakat kaptunk. Gyanús volt már költözés előtt, hogy a földön miért vannak itt ujjnyi vastagon döglött dohánybogarak... De, hősök voltunk, feltakarítottunk és még a döglött lovat is elhúztuk volna, ha ott van, de gondolom kellett valamelyik munkatársuknak a patkó róla, úgyhogy elhúzták ők. Nem, nincs lelkiismeret furdalásom amiatt ahogy a derék GYŐRSZOL-ról, írok. Remélem még működik a fürdőszobabútor amit elvittek és valami hasznos dologra költötték a sütő árát amit tönkrebasztak, majd ránk károlták. Szóval egyszercsak megjelentek ezek a rohadt dohánybogarak a maguk élő valójukban, hogy csá, innál még teát? Na, akkor azt ne tedd, abban vannak a peték, nem látod ugyan, meg valószínű pár ezret már felforraltál teának, de innentől ne tedd jó? Nos, miután sugárban rókázva kidobtuk a teákat, amik amúgy finomak voltak... elvégre a bogárevés a jövő... megnyugodva lezártnak tekintettem a dolgot. Leültem a kanapéra, néztem ki a fejemből, reméltem hogy a bordakosaramból nem tör elő egy óriásbogár sem, amikor megszomjaztam. Kimentem inni, és tisztulásképp lehúztam egy üveg vizet, majd a dobozt a szemétben helyeztem el. Ott egy kukac. Hátat is fordítottam és mentem volna dolgomra, amikor beütött a gondolat. OTT EGY CSONTI B@SZKI! Teljes pánikban rohantam eliminálni. Hallottam már ilyen rémtörténeteket, hogy egy horgász a hűtőbe csontit rakott, aztán azok meg nem megdermedtek, hanem elszaporodtak mindenben, de én ugye nem horgászok, velem ilyen nem történhet... Első dühömben megfogtam a nyavalyást és gonosz módon felkacagtam, hogy háhhá, jól nem sikerült elmenekülnöd! Óriásisat játszva szétnyomtam egy zsepiben és viking temetést kap majd a wc-ben határoztam el. Lenéztem... Ó milyen kedves, egy haverja is eljött a temetésr, de előbb bosszút akar állni. Kacagva szedtem össze őt is, amikor a gondolat megérkezett leharcolt idegpályáimon. Ezek többen vannak... És nem olyanok mint a sith-ek, hogy egy mester, egy tanítvány... Felemeltem a kukát... Hans! Bring den Flammenwerfer!!! Der Schwerflammenwerfer!!!!!!!!! Nem azt mondom, hogy sok bújkált ott, de túlerőben voltak.   Mit tehet ilyenkor a teremtés koronájának koronája? Kiirtottam minden élőt a konyhában, nyomtam egy exterminatust, engedtem a gázt, bedobtam egy égő gyufát, na ezt éljétek túl felkiáltással. Azóta fekete a hűtőnk. Még az élőflórát is kiirtottam a joghurtokból. -> Levittem a szemetet, eltakarítottam a csontikat, széthipóztunk mindent. Végső megoldásként elköltöztünk, a lépcsőházat hátrahagytuks egy hmmmm de jó volt itt lakni sóhajjal. Aztán, amikor azt hittük, az új házba nem jönnek utánunk a minket űző démonok... kisfiam egyszercsak megkérdezi, apa megfoghatom a gilisztát? Persze fiam, edzi a jellemet é... a nappaliban álltunk. Milyen gilisztát? Hát ezt! -> újabb exterminatust rendeltem el, hívtunk papot is, aki megtisztította a ház szellemét. A kuka pedig kidobásra fog kerülni, mert szerintem a fémbe petéztek bele, mindenesetre azóta a nyesedék húst is lefagyasztjuk... És hogy mi történt a dohánybogarakkal? Fél évente 15-20 teát dobunk ki és már a lezárt edényben is találtunk belőle... Szerintem valakinek bejárása van hozzánk, aki összeszedni a zoknik egyik felét és mindenhova ilyen bogarakat tesz...

Címkék: vélemény ajánló beteg beszámoló hülyeség poén feladvány perverz felvilágosítás pihent töprengés fájdalmas napi mocsok bulvárkomment agyhugykő bazsi mesél Bogár Élősködő Kukac

Olvasás

 2021.11.01. 07:30

Az olvasás egy olyan dolog, amire bíztatnék mindenkit, főleg azokat akik a könyvekkel jobbára fűtöttek, vagy billegő bútort támasztottak ki. Nem, többnyire ezekbe nem kell rajzolni, meg színezni sem, vagy legalábbis életidegennek hat amikor odaadod valakinek a Bűn és bűnhödést (ez amúgy is életidegen, már hogy valaki ezt a könyvet adja neked) és virágok meg gombák vannak belefirkálva, esetleg nemi szervek. Porzós meg termős. Nem véletlenül nehéz olvasnivaló. Amúgy megvan a Biblia, Jézus által aláírt változata. Még a pápa is irigy rá! Na mindegy, az olvasásnál tartottunk. Azt már egyszer megállapítottam, hogy az iskolák, nem feltétlenül azon vannak, hogy az emberek megszeressék az olvasást. Ellenben azt tudják hogy melyik költő született Gázosrekettyésen 1823. Február 29-én. Addig böködik az ember szemét, amíg ezt meg nem tanulja. Nyilván kell ehhez egy fajta beállítottság is, hogy az ember leüljön olvasni már mondjuk gyerekként. Vagy leginkább az kell hozzá, hogy ne hívják a többiek focizni, még akkor sem ha övé a labda. De a labdát elkérik azért... Apád dobja le az erkélyről, vagy a testvéred röhögve. Így jön el az ideje annak, hogy elkezdj tanulni/olvasni. Inkább olvasni. Saját tapasztalat, háton fekve, könyvet a fejünk fölé tartva nem szerencsés olvasni, mert egy klasszikus nagyot tud ütni. Ez többeknek elveheti a kedvét az olvasástól. Lehet próbálni hason is, én mondjuk aludtam el már úgy is. Viszonylag ritka az a póz amiben nem aludtam még el. Elsőként azt javasolnám annak aki olvasni akar, hogy olyat keressen ami érdekli. Pl a káma-szútra lovaknak, bármilyen izgi a gyűjtőknek, nem fognék bele. Ugyanitt póniló eladó. Ne akarja senki , akinél a Valószínű ember fiai volt az utolsó csepp a pohárban, mondjuk, Hemingwayyel vagy Updike-al folytatni. Más stílus, de ez leginkább olyan, mintha egy egész álló napon át vernék a fejed egy léccel, aztán amikor megunod, valaki parázsló f@sszal seggbekúr. Ennek ellenpontozására ajánlanám a Harry Pottert, az Indul a Bakterházat, a Hobbit-ot, stb... Értem hogy a Légy jó mindhalálig egy magyar kultúrtörténeti csoda, megelőzte a Skodát. De inkább tépném le az arcom és cserélném ki a seggemmel minthogy újra nekiálljak. Ugyanez vonatkozik a Pál utcai fiúkra, ami nekem pl 3 egymást követő évben volt kötelező olvasmány és még a filmet is megnéztük vagy 2x hozzá. Egészen bámulatos, hogy mennyire együtt szenved az olvasó 3x-ra nemecsekkel. Tudjátok mit? Inkább hagyjuk a fenébe az egészet... 

Címkék: vélemény ajánló beszámoló hülyeség feladvány perverz kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Könyv Kötelező

Fájdalmas Jézus szíve parádé

 2021.10.31. 11:31

Igen, visszatértem, teszteltem mutatkozik e hiány rám, ha nem vagyok. A végeredményt még számlálják, mindazonáltal a "nem"-re szavaztam. De mi lenne ezzel a világgal, ha nem lennének akkora, Hemingway-t megszégyenítő elmék, mint az enyém?  Na öregem, az író halt meg előbb, vagy az ember? Soha nem kapunk pontos választ a kérdésre, az illetőnek, lyuk keletkezett az emlékezetében... Egy kedves barátom már mondaná, "ne játszd itt a kibaszott Lotd Byron-t, térj a lényegre". A lényeg ezúttal a temetőjárás. Gyerekkoromban rettegtem a temetőkbe menni, nem, nem azért mert ott halottak vannak, azok el vannak temetve, a temetőkben általában sötét van, mindenki feketében van mint Zorro meg a Batman. Az meg azért ritkán vált ki életigenlő válaszreakciókat, ha egy temető közepén a sötétben, "csá, van tüzed?" Felkiáltással valaki eléd lép. Én meg otthon hagytam az ördögűző szettet... Sikítani nem mersz, mert a temető/színház/múzeum/templom - szabály életbe lépett. Tehát a temetőkapuig mehetsz ordítva, sugárban zöldet fosva, hányva mint az ördögűzőben... Lapozzunk is. Gyerekkoromban Balassagyarmatra és környékéra jártunk temetőbe ilyenkor. A palócok alapból fura emberek. Feketében járnak mint a metálosok, bár nem hinném hogy este amikor senki nem látja, Marzsinéni a sírokon fekve fotózza magát, miközben a háttérből üvölt a Cradle of Filth vagy a Mayhem. Így belegondolva, viszonylag ritkán láttam dédapámat blackmetálosra festett arccal, a libákat terelni. Meg mást sem. Én szeretném mondjuk... A másik amit ilyenkor, kétkedve figyelek: az idősek találkozása a síroknál. "Hát Te élsz?" Hát, ha nem akkor baj van, azt lássuk be. Aztán jön a "derégen láttalak hmnymmake", amiböl kiderül, lövésük sincs ki is a másik. Az is lehet, hogy nem régen nem látták egymást hanem soha. Ilyen esetekre javasoltam, az ángyika megnevezést, az a palóc dzsóker ezekre az esetekre, mint errefelé köszönéskor a fejet lehajtva azt mondani, hogy csogeloa. Mint valami törzsi üdvözlés. Aztán állunk csendben a sírok között, egy sír körül. Egészen biztos vagyok benne, a többségnek nem az ott fekvő maradványai járnak az eszében, hanem az esti spupúl meccs, vagy hogy adott e enni a kutyának, egy macskát. Amikor ökölbe szorított fogakkal nézzük, melyik családtag jön el, melyik nem, általában csalódottan konstatáljuk, há eeee nemm jött eeee. Igen, valóban, jogos a felvetés, tényleg nem. Lehet ahhoz van némi köze, hogy teszem azt egy hasonló sír mellett áll 2 faluval arrébb, a hideg sötétben és azon gondolkodik, hogy hát bizony... rosszak az emberek, mert senki nem jött el a sírhoz kegyeletet leróni. Ezt általában, mindenki hamar megunja és elindul hazafelé. Csak itt még át kell vágni, az árusokon. Némely helyen, nem virágot, koszorút vehet az ember, hanem belép a Fájdalmas Jézus Szíve Parádé területére. Itt aztán minden van! Tigrisbukfencező siratóasszonykórus, 2 méteres, síró Jézus gyertya, a Szt. László Burma legóból, lángoló csipkebokor alakú mézeskalács, savanyúcukor olvasó. Mert hát a gyerekeket, nem csak a papok szeretnék megszólítani. 

Címkék: vélemény ajánló beteg szex beszámoló hülyeség poén feladvány perverz kérdés felvilágosítás pihent idióták töprengés fájdalmas napi mocsok agyhugykő bazsi mesél Halottaknapja

süti beállítások módosítása