Kedves gyermekeim az Úrban!

Újabb ördöngős esetet tárok elétek, mivel hosszú vándorlásaim során találkoztam. Hideg szeptemberi reggel volt, kis piros motorvonatom sebesen szelte a távolságot és egyéb kisállatokat amik elé ugrottak életundorukban a sok hülye embertől. Elvégre a vadászok soká jönnek, meg azok úgyis csak egymást tudják lelőni seggrészegen. Naszóval útitársaim közt akadt egy kisgyerek, úgy 7-8 földi éves lehetett, aki nem ismeri biztosra veheti hogy vagy a Marsról vagy Madzsarisztánból jött. Ez a két hely bámulatos mennyiségben termeli ki a hülyéket az egész galaxis számára. A vasút mellett állatok legelésztek kis csapatokban, név szerint lovak. Ekkor mindenki őszinte megrökönyödésére a kiscsávó felkiáltott hogy: "struccok!" Naivan kinéztem az ablakon hogy hu végre látok struccot majd el tudom mesélni az asszonynak meg majd az unokáknak, esetleg henceghetek vele a kocsmában. Kinézek de csak pár bánatos szemű gebe réved rám vissza... Gondolom nem kell vázolni senkinek a ló és a strucc alapvető különbségét. (Struccból nem lehet lókolbászt csinálni.) Eltöprengve a magyar oktatás helyzetén zötyögtünk tova. Azon már meg sem lepődtem igazán amikor egy szürke traktort rinocérosznak nézett. (De most komolyan, honnan tud egy gyerek ilyen szavakat kimondnai?! Mondtam én mindig hogy ártalmas dolog az a TV, mindig csak a Discovery Channel meg a National Geographic! Ahelyett hogy lemennének a játszótérre egymás agyát botokkal meg kövekkel szétloccsantani.) Szóval kedves óvónénik és szülők, nem tudom milyen képzésen/nevelésen estek ti át de ez a gyerek egy lépésre állt attól hogy az anyját Dart Védernek nézze és kihívja egy lézerkardpárbajra.

Közben vonatunk robogott tovább a messzeségbe aholis mélázó bocik legelésztek. Már vártam hogy felkiált korunk gondolkodója, hogy "pannóniatehén!" és ha nem látok rajta lukat kiszállok és fúrok rá... Megérte volna.