Réges régen egy messzi messzi rockkocsmában... Esetleg kezdhettem volna úgy a posztot mint a mesék kriptából mesélője :P De maradjunk az eredetinél. Volt szép kis városkánkban egy azóta jobblétre szenderült rock klub nevesítve To-Rock. Jó kis hely volt, simán hugyozhattál a sarokba vagy bárki ott ülőre senkinek nem tűnt fel. Nem ritka látvány volt hogy punkok aludtak a lépcsőn és közben sugárban jött belőlük az okádás mint a szökőkútból. Régi szép idők akkor még senki nem tudta milyenek az emo fiú/lányok. (Kis kitérő: időskorukra ezek nem fogják szégyellni hogy így néznek ki? Majd büszkén mutogatják az unokáknak hogy nézd Pamela milyen szép zöld hajam volt és milyen buzisan tudtam nézni!) Csak egy dologtól tartottunk széles e Birodalomban: (most jön a Cantina indulója...) a kulináris élvezetek dart véderétől, a To-Rokos zsíroskenyértől. Néhányan bálványként imádták és leborultak elé, egész kancsó borokat szenteltek hogy ne morogjon rájuk olyan nagyon. Szürkés zsírrétegén átütött az idő vasfoga vastag penészréteget képezve, ami időnként gejzírként mérgesgázokat lövellt ki. Csak a legbátrabbak mertek vele szembeszállni, de közülük is sokan odavasztek. Nem egy csühös punknak harapta le a karéj a taraját és vele a fejét... Úgyhogy általában 2 lövéssel végeztek vele távolról. Első a figyelmeztetés, és ha nem használt akkor lelőtték mint egy kutyát.
Hogy végetvessek az alternatív történetmesélésnek, elmondom egyszerűen a lényeget: egy zsíroskenyér volt ott az egyetlen táplálékforrás, de hónapokig ugyanaz az egy volt. Ha sokáig nézted akkor a tetején lévő pirospaprika visszakacsintott. Megnyerő volt... Aztán a kocsma bezárt, nem mondom hogy ennek folyományaként... De a lényeg hogy a kenyeret elvitték Paksra az erőművet fűteni. Volt még egy monda hogy Csernobil hatására kelt életre azzal a céllal hogy kipusztítsa az emberiséget és nem is Paksra vitték hanem a pakisztáni titkosszolgálat felbérelte hogy ölje a zsidó gazembereket.