Na jó...igazából nem is utálom. Lehetett volna ez egy másik nap reggele is. De nem az...ez egy hétfő reggel volt...és vígjátékba illő kezdése a napnak.
Kezdjük ott, hogy aludni nem tudtam, már fent voltam 6-kor. Forgolódtam csak, mint vidéki k**va a lavorban. Amikor nagy nehezen rávettem magamat, hogy talán fel is lehetne kelni, egy újabb tragédia fogadott. Ugyanis el kellett könyvelnem, hogy a kávézós szettemből csak a pofám van itthon. Komolyan, mint egy rossz vicc: se kávé, se cukor, se tej! Szerintem ez így lett kiszámolva, hogy amikor én akarok inni, akkor nincs semmi.
Már-már azon gondolkoztam, hogy kora délelőtt átmegyek egyik szomszédomhoz, és a következő párbeszédet kezdeményezem vele:

-Helló szomszéd!
-Helló! Mi ujság fiam?
-Áhhh, semmi. Csak olyan rég voltam itt át...meg régen is beszéltünk.
-Gyere csak be...iszol egy kávét?
-IGEEEEEN!!!!

De én nem vagyok az a fajta...inkább üldögélek itthon, próbálok revitalizálódni, és várom valamelyik felmenőmet, hogy hozza a kávét. Meg bejegyzést írok. Legalább cigim az van.

Olyan ügyes és okos és kreatív, és nem utolsósorban végtelenül szerény vagyok! Sikerült csinálnom egy ilyen szavazásos zsinnyegtetést. Be is szúrom, kiváncsi vagyok, hogy tetszik a rengeteg okosság, amit ontok magamból: