Újra színházban jártam, mert kultúrálódni jó. Meg rám is fér, mert mint megint bebizonyosodott, műveletlen vagyok. Nem kell ragozni, az vagyok. A könyvesboltban is 2 db könyvön akadt meg a szemem hogy elolvasnám, az egyiket unalmanak  találná mindenki, a másik íróját meg úgysem ismeritek. Nem. Nem a szomszéd Jani. Nyugodjon meg mindenki, nem vettem meg sem Fukuyama sem Huntington könyveit. Bölcsészeknek valóak és még csak képek sincsenek egyikben sem.

Na de vissza a színházhoz! A Riviéra vadorzói-t néztük, amiről tudtam hogy készült film is, Steve Martinnal talán, és nem énekeltek benne. Ez a színházi létem sarokköve. Ha énekelnek, nem biztos hogy a célközönség én vagyok. A Dr. Zsivágónál voltam úgy, hogy ú kemény dráma lesz, most aztán aztán, és akkor beviharzott a főszereplő énekelve hogy forradalom van babám. Nem mondom váratlan fordulat lett volna rz a forradalom, de műveletlenségem miatt meglepett, hogy "ebben most végig énekelni fognak???" Indulás előtt megnéztem a neten, nem írták hogy dalolna bárki is. Aztán egyszercsak felgördült a függöny és guruló bőröndökön, meg dobókockákon ültek emberek. És nem fogjátok kitalálni, de énekelni kezdtek. Úgy voltam vele, biztos csak ilyen beköszönés képpen csinálják. Közben a jobbomon ülő hölgy dobolt a lábával egy ritmust amit nagyon érzett. Bár a zenekart tuti meglepte volna a spontán 8/10-es ütem. Gondoltam úgy maradt a vasaló otthon, és biztos izgul. Emellett észleltem, hogy a mögöttünk ülő család beszél egy nyelven ami nem a magyar, de nem igazán ismertem fel. Ha benne lett volna egy "k.rwa" legalább tudom, hogy kelet-európaiak. Na, nekik egészen biztosan jól telt az a közel 3 óra.   Visszanéztem a jobb oldalamra, a hölgy már a fejét rázta, nem tudtam eldönteni hogy roham, vagy ennyire éli? És akkor halkan énekelt is. 

Szummázva: a színészek és a rendezés jók voltak. A zenekar is. Én meg műveletlen. Ennek folyományaként elkezdtem itthon operát hallgatni. Olyan mint a vipera, csak annak abba nem halsz bele. Minden komoly művet meghallgattam. Ami a Tom és Jerryben is elhangzott. Figaro, Traviata, jöttek a Valkűrök, volt itt minden. Akkor éreztem, hogy talán elég lesz, már kiműveltem magam, amikor a fiam elrohant mellettem a fejét fogva és azt énekelte: "Figaro, Figaro, Figaro, Figaro, Figaro, Fiiigaaaaarooooo ááááá"