Az iskolába járni jó. Mondanám, ha hazudnék magamnak. Egyetlen jó dolog van benne, amikor hazaér az ember. Na, ez sem feltétlenül igaz, hallottam már egészen jó iskolai menzákról is. Nagyszüleink óta sokat fejlődött az iskolába járás művészete. Mindenkinek van legalább egy olyan rokona aki szentül állítja, hogy ő a tarlón keresztül ment iskolába minden áldott reggelen, és csak odáig az út 3 napig tartott. Megmászta közben a Vértest, pedig az Alföldön élt, meg átúszott 2 folyót és egy befagyott lejtős tavat, kutyák kergették és még meteorzápor is volt többnyire, sőt még táskára sem tellett, csak kézben vitte a hat napi hideg élelmet, meg a könyveit és a tolta a versenyzongorát maga előtt (aztán idővel kiderül hogy a hangszer a Sztálin orgona és a davajgitár voltak), mert még zeneiskolába is járt. Ja igen és mivel mezítláb járt, mert az egész családnak csak 1 fél pár cipője volt,  a házon belül még parázson is így kellett járnia.  És még így sem késtek el! Pedig még a moziba is beültek. Tudom, mert láttam a kottafüzetet, amin egy fél szamárfül, egy tollvonás nem volt. Persze nem azért mert nem használták az életben, csak ennyire vigyáztak rá. 
Bezzeg a mi elkényeztetett fajtánk... Nem elég, hogy 50 méterre volt csak az iskola, se tarló, se magmafolyók, de még csak egy ránk támadó keselyű sem volt út közben. És ami az egészet tetézi, még csak hangszer se volt nálunk, és csak akkor szidtak meg ha cipő nélkül mentünk. Sőt, a tanárok nem vertek meg az iskolában, mint a régi szép időkben, amikor ha otthonmaradt a kottafüzet, az egészi tanári kar megrágott, nyálas radírokkal dobálta meg az embert, aztán meg körmösosztó pálcával összeverte. Amikor otthon elmondta mi történt, elverték újra. Aztán amikor szülőin újra szóvátették, szerintem mindenki érzi mi történt. 
De, elkalandoztam. Ott tartottam hogy a közelben volt az iskola, vagy ha nem akkor buszjáratok voltak. És nem volt kötelező hangszeren tanulni. És most nézzünk a dolgok mélyére... Nekem vannak gyanúim barátaim. Csak volt ezek között a jóemberek között, akinek nem jött be ez a mindennapos kalandtúra, és bár a zongoratolásban tudtak versenyezni ezzel feltalálva a versenyzongorákat, de változást akartak. Ezért úgy építkeztek az utókornak, hogy az új lakótelepeken nem volt tarló a közelben volt az iskola és minden más is. A tanárnő nem úgy nézett ki mintha Stallonét keresztezték volna egy SS tiszttel és egy bulldoggal. És így elértük a kívánt állapotot, amit ők is szerettek volna.
Éppen ezért, kifogták a saját vitorlájukból a szelet, és maradnak a hétköznapi igazságok: 
Ennyi idősen én már kétszer ennyi idős voltam! És bár nem voltak még buszok nagyon, de mindig átadták rajta a helyüket az időseknek. És a sorkatonaságról nem is beszéltünk...