Mint már említettem indokolatlanul sok előadást kell tartanom idegen nyelveken. Önmagában ez még nem probléma, mert ha eleget iszok, akkor csehszlovákul még mutogatni is tudok. És az sem izgat, hogy ilyen nyelv nincs, mert majd én megcsinálom! Szeretem az ilyen kézműves dolgokat... Na de előadások. Úgy határoztam, hogy németül majd jól meghallgatja mindenki, hogyan is kell modelleket festeni. Mielőtt valaki a szívéhez kapna, én sem tudom hogyan kell, ők sem tudják hogyan kell, de én jobban nem tudom! Vakok közt a kékszemű a király. Azt mondjuk lehet lehagyom majd, ahogy a kávéba rakom a festékes ecsetet, vagy beleiszok a festékes keverővízbe aminek a színe olyan mint egy nagyon csúnya kelés, amiből vér... Nem fontos. Nem jó a színe. Ha meghallgatják, tuti hogy neki akarnak majd állni hány... festeni. Aztán ha ezt kipipáltam akkor jön egy előadás angolul az amerikai őslakosok helyzetéről. Ez szerintem menni fog, láttam Az utolsó mohikánt, a tévében is meg az utcán is. Az utcán a manitu hitset nyomta elektromos pánsíppal, a másik meg 500 ft-ot kért a vak kisfia donga lábának a joghurtos pácolására, mert még soha nem is evett. Majd amikor nem adtam sértődötten beszállt egy mergába ami annyit ér mint a házam és elment. Mindenki a saját szintjén nyomorog ugye. Szóval az őslakosokról tartok előadást, amiből ki fog derülni hogy a rasszizmus rossz, ám az USA társadalmának van rá igénye. Nem úgy mint a miénknek! Na de mindegy is... Ezen kívül, kellett írnom egy novellát is angolul. Mivel nem terveztem megbukni, ezért gyorsan kivertem... a fejemből, hogy egy itteni írást lefordítsak. Pedig elsőre jó ötletnek látszott amúgy a zenekaros sztorikat lefordítani. Aztán beleolvastam, hogy mennyire voltunk mocsok mód f.s jókedvűek és ez hányszor került megemlítésre. Ezt talán nem kéne előadnom semmilyen nyelven. Úgyhogy írtam egy romantikus komédiát 3 felvonásban énekbetétekkel, kamara elemekkel. Shakespearre besírna Pintér Béla vállán, a Guttalax meg húzná alá a zenét. Nagyon jó lesz, garantáltan hatost kapok rá, irodalmi Nobel-díjjal. 
Szóval nagy energiákat fektetek bele az előadásaimba. Is. Akkora energiákat, hogy néha bele is szédülök és fel kell állnom. A többiek ilyenkor már tudják, hogy a sclerozissal küzdök, és ugranak rögtön hogy: "segítsünk????". Nagyon kedves tőlük, de van hogy csak wc-re kell kimennem. A határra járás óta meg nem feltétlenül igénylem a társas kakilást. Pedig annak is megvolt a varázs amikor a mezőn négyen, egymás kezét fogva, számoltuk a vérereket egymás gúvadó szemében. Úgyhogy ez a téma sem feltétlenül lenne jó előadásra...