...és akkor kicsúszott a kezemből a gyeplő. Elkezdtem tanulni Nemzetközi tanulmányok szakon. Ez rendkívül izgalmas egy tudomány, és ha valaki megkérdezi mi lesz belőlem ha elvégzem, akkor büszkén kijelenthetem: Nemzetközi tanulmány. Vagy ilyesmi. Szóval végre be tudtam vetni hihetetlen mértékű szellemi energiáimat, úgy hogy nem kiabált rám senki azzal, hogy: "ne játszd itt a kib.szott Lord Byront, fogd meg azt a sz.rt és vidd a helyére, nem érdekel hogy 80 kg! Mi az hogy te is annyi vagy? Kit érdekel, na vidd arrébb szépen, mert belelépek a szádba és a bokádig húzom a füleidet!" Mivel világ életemben hajlottam a kompromisszumokra, ezért azt az egységet még hajlandó voltam odébb rakni. De, csak mert szépen kérték. Szóval itt nem volt ilyen. Ellenben rögtön azzal fogadtak, hogy írnod kellene egy ilyen szakdolgozatszerűséget, de olyan tudományos alapon próbáld meg, jó? Én pedig, ültem és fejben összeraktam, ide a ctrl+c, ctrl+v kevés lesz, és visszasírtam magamban a 80 kb számítógépet, amit zokogva húztam magam után a földön és daruval akartam a helyére emeltetni. Azért találtam témát! Igyekeztem olyat választani, amit senki nem ismer, és akkor el tudok sütni előadás közben pár állatságot is. Na ez volt ami nem működött, mert a tanárnő is ismeri a témát. Rögtön kiszúrta, hogy a Daytoni békeszerződésnek nem része a hupikék törpikék nemi élete, ezért vesztettem 8000 karakternyi szöveget. Pedig már beleéltem magam és jött volna az a rész amikor Hókuszpók jól me... Volt nap amikor nem aludtam, annyira dolgoztam az írásomon. Izzadtam a betűket a billentyűzetbe, és felrémlett ködösen amikor jelezték hogy meg is kell formázni. Ezen a ponton már Grétsy Lászlót 3x tettem sírba a helyesírással, majd áldozatot mutattam be a Word bölcsek tanácsának a segítség érdekében. Meg hogy végre sikerüljön a tartalomjegyzéket megcsinálni. Ugyanis ha ütöttem egy entert, bárhol a dokumentumban, az egész szöveget beszúrta a tartalomjegyzékbe. Persze ezt úgy, hogy egy új tartalomjegyzéket is beszúrt hozzá. És ha entert nyomtam, mert persze ki kellett próbálni hogyan ronthatok a helyzetemen, újra beszúrta a szöveget.
A lényeg hogy sikerült megtartanom belőle az előadaásomat, és álló ováció fogadott, tapsvihar, dobálták a rózsát és értelmiséginek érezhettem magam. Egészen addig a pillanatig, amíg az előadás végén nyomtam egy entert. 
De, nem csak ez az egy tárgyam volt ám az 1. félévben. Volt például Interkultúrális kommunikáció, angolul. Itt pedig alapból hendikeppel indulsz ha magyarul sem sikerül kimondanod a tárgy nevét. Itt a tanulmányaim hallgatással indultak, bár beszélek angolul, nem akartam lebukni:
- ha kiderül, hogy beszélek angolul, ki fog szerepelni? Úgy van...
- ha ki kell mondanom hogy interkultúrális kommunikáció, mi fog történni? Mindenki elpusztul a röhögéstől.
A másik kedvenc németül, a stílusgyakorlatok. Hát, úgy éreztem abból mindenki bőven fog prosperálni, ha az én stílusomat gyakorolja... Vagy nem csak az egyetemről, még a létezésből is eltávolítják. Hosszú ideig hallgattam itt is, majd kiderült mindenki számára, hogy tudok németül, és akkor már mesélni kellett. Valamint napvilágra került még, hogy abban a 12 évben amíg aktívan nyelveket taultam, valahogy elfelejtettem házit írni. Közölték, hogy itt ilyen nem lesz, ha kell a félévi jegy, akkor jobb ha csinálok valamit. Most pl előadást kell tartanom németül. Kiprovokálták... Mivel bármiről lehet tartani, ezért a németes csoportunk képbe fog kerülni, a Warhammer és a modellfestés világával. Ők akarták, már úgy jöttek ide...  

És a java még csak ezután jön majd...
Szóval...