Ez egy komoly dolog, ne vicceljük el! Vicceljük ide! Na de, hogyan is váltam az antiszóviccvliga jelképállatává az évek alatt? Tulajdonképpen sehogy, mivel aktívan űzöm ezt a sportot. Emlékszem, akkor kezdődött amikor beléptem az irodámba és kis barátom egy kék szigszalagcsíkott húzott a falra 2 méter magasan, majd megjegyezte foghegyről, hogy elég magas ez a színvonal. Ez volt az a pillanat amikor először akartam leszerelni a honvédségtől. Amikor ezt jeleztem kis társaimnak, egyikük fogott egy seprűnyelet és rácsapott vele a csíkra azzal a felkiáltással, hogy ő megüti a színvonalat. És innentől kezdve évekre elvesztünk a szóviccdzsungelben. A dolog gyorsan eszkalálódni kezdett, főleg azzal az esettel amikor a lánctalpasom búvónyílása résnyire kinyílt, majd egy lágy fuvallat besodort egy redvás papírost amire ennyi volt írva: Unicum, bor, sör, pálinka, rum, megfejtésért fordíts! Gyanútlanul, mint ministráns a papok gyűlésén én megtettem... "Mocskos alkohol lista" Onnantól kezdve nem volt barátság és még azzal is meggyanúsítottak, hogy Ócsáról jöttem, mert nekem nem tetszik semmi... Amikor zokogva feküdtem a láncos elé, hogy elég volt üssetek el a francba, nem bírok így létezni! - kis barátom újra megjelent és kezembe nyomott egy zászlóskulcsot. Erről tudni érdemes, hogy egyfajta... Biztonsági mechanizmus, hogy a rakétád ne induljon el idő előtt. Szóval kezembe adta a zászlóskulcsot és kijelentette, hogy ekkora nyavajgót mint én még nem látott amióta katona, pedig ő már akkor itt volt amikor a zászlóskulcs még csak őrmester volt. Kértem, hogy indítsák már a motort, nem érek rá erre... Be is indították, hátratolattak, majd megkergették vicceskedvű barátunkat. De nem futott túl gyorsan mert reggel a bakancsot vette, nem a nyúlcipőt. Ez a kis társunk jegyezte meg, hogy milyen fura lenne ha itt (laktanya) mindenki egyforma ruhában járna... Zseniális meglátás, mai napig megsüvegelem. Valamint, az akármennyit vágok belőle még mindig rövid elszólás után keletkező életellenes fellépéseknek hála, ritkábban borzolta az idegeinket, csak néha felkacagott, hogy "na most mi jutott eszembe!" Ilyenkor általában átmentünk a szomszédba, ahonnan kitiltottak minket, mert nem tudunk viselkedni. Mondjuk az illetlen volt valóban amikor kis társam feldobta a cipőjét az asztalra, hogy mindjárt jön a Republic többi része is. Ilyenkor visszasétáltunk szomorúan, szóvicces barátunkat elkezdték újraéleszteni, mert a végén még halálra kacagja magát... Ez a jéghegy csúcsa volt még csak, megfertőződtünk mindannyian szépen lassan. Kiderült, hogy a laktanyai macska a szolgállat. Aztán amikor felvetettük, hogy menjen ek inkább a kiötlő szolgállatba, inkább maradt velünk. Közben engem leszereltek, pedig nem is voltam odacsavarozva sehova, de a szóviccelés nem múlt el! 
A tegnapi nap folyamán kedves barátomnak elsütöttem, hogy nagymamám mindenféléket szeretett kötni, még versenyekre is járt és cSomÓt nyert. Ilyenkor általában megfenyeget, én meg megíígérem, hogy több ilyen nem lesz. Itt csatlakozunk be a mai napba, amikor kiakadtam a boltban egy nénire akinek a csirkehús nem volt elég véres, de az ura úgy szereti. Egy igazi csirkeszomelié kérem szépen! Erre kis barátom megjegyezte, hogy ez addig számít amíg meg nem süti. Itt szóvá tettem hogy nem süti, hús. Habzó szájjal vitték őt el a számítógépe mellől, mint engem a boltból, amikor kijelentettem, hogy a pénztárosnál nem fizetünk, mert ő csak tárolja a pénzt. Küldtek egy kasszást. Felkiáltottam, hogy hű de jó a Kasszás Erzsi! Erre csendben megjegyezte, nem is Erzsről jöttem és Mari vagyok...