Előre is elnézést kérek azért, amit tettem. Tegnap TV-t néztem. Illetve kicsit túlzás hogy néztem, inkább azt mondanám hogy kimentem egy cigire, és beláttam a szobába.
Az a hír járta, hogy hetvenakárhány nap után végre sikerült Jacko-nak végső nyughelyet találni. Nahh ez hír, köszönjük szépen. Tapsvihar, konfettizápor, tüzijáték.
Kezdjük ott, hogy nem volt bajom Michael Jacksonnal. Mai napig nem hiszem el hogy meghalt. Ő csak hazautazott, mint ET. Nem azt mondom, hogy szerettem, de nagyon tiszteltem. Ha már feleannyit el tudnék érni az életben, akkor boldog ember lennék. De ez a hisztériaroham, ami végigment a világon, ez már túlzás szerintem. Ugyanaz az eset, mint anno Jimmy-nél volt. És ilyenkor jobban fogynak a lemezek is, meg még ki tudja micsoda. És a család csak húzza a nagy hasznot. A médiával karöltve. Aztán ez a temetés-dolog. Hetekig azon vitáztak, hol földeljék el, a kisember meg örülhet, ha kap egy kis helyet, ahová temethetik. Kicsit negatív hangvételű lett ez a cikk, de ami nagyon fel tud idegesíteni, az ez a fajta tömegszellem.
Amúgy Jacko-val kapcsolatba a kedvenc húzásom, mikor kihipóztatta magát, utána azt énekelte, hogy mindegy hogy fekete vagy vagy fehér (dont matter if you're black or white).