Séf vagyok. Itt többen megint a szívükhöz kapnak, mert látták amint egy csukott hangárajtó mögé bújva, főztem valamit, amitől többet nem nőttek a növények a környéken. Csak elfelejtik, hogy ez is egy tudományág. Már akkor mikro-makro ízütköztetéssel füstölő dolgokat csináltam amikor a sztárséfek még zsírral csinálták a bacont. Tőlem tanulták tulajdonképpen. Sőt, erősen vega jellegű lett a késztermék. Hús nem volt benne, de cserébe amire ráöntöttük úgy nézett ki mint amire atomot dobtak. És még figurákat is tudtunk belőle a betonra kenni. Aztán meggyújtottuk. Igen. Péló alakban. De ezt a gyerekes viselkedést kinőttem, és itthon sütögetek egy ideje. Volt egy időszak amikor diétás receptek alapján csináltam valamiket. Már a bevásárlólista is úgy nézett ki a legtöbb esetben, hogy minden 2. dologról sejtésem nem volt mi az, minden 3. dolgot meg fel sem ismertem. A többi wc papír volt, mert biztos voltam benne, ha ezeket megeszem halálra fosom magam. Meg még utána is egy kicsit. Mivel viszonylag sok nyelven tudok tapsolni is, ezért meglepetten álltam a polcok között, hogy hol lehet a quinoa. Aztán megkérdeztem egy idősebb kedvesnek tűnő urat, aki csak annyit mondott: "nem szégyelli magát!? Takarodjon!". Szóval nem ettünk ilyet azóta sem. És rá sem mertem keresni, hogy mi az. Aztán jöttek a kedvenceim, már az étel készítése közben. Recept alapján dolgoztam még akkor főleg,  és volt hogy ilyeneket olvastam: addig süssük amíg nem jó. Hát nekem már akkor is nagyon jó volt, úgyhogy jött a következő hozzávaló. Tápióka. Hát én panelban éltem és nőttem fel, ilyen dolgokról soha nem hallottam. Úgy voltam vele, mint egy kis barátom a kredenc meg a kerevet szavakkal: "ilyen nincs is, ezt ti találtátok ki, hogy szivassatok...". Aztán kiderült, hogy van ilyen, és gyöngy. És ha nem abba az ételbe teszed amihez kell, akkor egészen eltérő értelmezései lehetnek egy mondatnak... "Ezt a recept alapján csináltad? Nagyon jó..." Akkor döntöttem el, hogy meg fogom ismerni az ehető növények szélesebb spektrumát is. Nem akartam úgy járni mint egy másik kis társam, aki 2 féle növényt ismert el ehetőként, a rizst és a krumplit. Táplálkozás terén pedig 2-3 évente váltotta őket. Mert nem akarta megunni. Mondjuk sokkal én sem hoztam jobb színvonalat, amikor a Sziget fesztiválon 21 évesen, Descartest, Kantot, Hegelt megszégyenítő eszmefuttatás során a felhergelt tömegnek elmagyaráztam, hogy a tarhonya egy növény. Igen. Ittam. Aztán elfutottam mint Mohamed. A világ nem volt érett még erre a tudásra. És itt jött a korszakalkotó ötlet, tartsunk vegetáriánus kihívást! Hát hogyne lenne ez jó ötlet, amikor az eddigiek alapján azt sem tudtam eldönteni, hogy gyümölcsöt, zöldséget, vagy polisztirolgyöngyöt eszek. De merjünk nagyot álmodni, csak egy hónap. Régebben a bénább állattartóknak ez megszokott volt, én meg erre törekszem. Ennek örömére olyan dolgok kerültek ki a kezem alól, hogy a gyerekeim megtanultak úgy nézni mint Gordon Ramsey. Konkrétan zokogtak, ha látták hogy apa kezében edény van. De általában lenyugtattam őket, hogy csak a mosogatógépet pakolom be. Nem baj, én akkor is mosolyogva ettem meg mindent amit csináltam és arra a következtetésre jutottam, hogy szarul főzök. De a gabonapehelyhem tejjel, az isteni!