Nem, nem ilyen táncos zenés előadásokról lesz szó. Aki azt hinné, hogy ő nem áll ki remegő gyomorral 300 ember elé előadást tartani, mert ő már volt rocksztár, meg stand-up előadó, meg énekelt énekkarban, amit azóta sem ért senki, ki találta jó ötletnek... Az biza téved! Amúgy Én voltam az egyetlen, aki nem kapott egyest énekből, amikor kiszállt az énekkarból. Ezt mindenki eldöntheti, hogy hogy akarja érteni. Szóval megbíztak hogy egy 42 oldalas (ennek ellenére nem az volt az élet értelme...) intézkedést adjak elő 10 percben, vagy 300 embernek. 3 napom volt felkészülni, ami kissé olyannak hatott, mintha azt mondanák az embernek, hogy könnyűbúvár vagy. Mostantól. Merülj. Próbáltam megtanulni, de ez egy jogi jelnyelven írt szövegecske volt a munkavédelemről. Két nap szenvedés után, úgy döntöttem, aláhúzom a lényeget, majd felolvasom. Nincs ember aki ezt megtanulná... El is kezdtem az elöadást, 300 tomboló katona ült a nézőtéren. Végignéztem az ismerősökön, akik attól a pillanattól kezdve feszülten aludtak, hogy a pódiumhoz léptem. Kértem engedélyt az engedélykéréshez, valamint az előadás megkezdéséhez. Megadták. Nem volt menekvés, jeleztem, hogy márpedig itt felolvasás fog következni. Ekkor már mindenki habzó szájjal aludt vagy telefonon hívogatott, hogy 113 nem fogadott hívásom legyen amire leülök. Előre megbosszulták az előadást... Nekiálltam, meg megállva, ahogy az iskolában tanítják a felolvasást, éppen csak nem kértem meg senkit hogy két széket rakjon arrébb mint egy kamaradarabban. Aztán hipp-hopp eltelt az a negyed óra amit erre szántak. Senkit, de tényleg senkit nem érdekelt az egész, a főnök helyettese jegyezte meg a végén, hogy felolvasni bárki tud, akár ő is odaállhatott volna. Én pedig azon agyaltam, nem is tudtam hogy van ilyen opció, miért nem szóltak előbb??? Később, persze javultak az előadói képességeim, vicceket is dobáltam be, meg random időközönként elkezdtem sikítani, hogy mindenki ébredjen fel. Nincs ember aki erről a témáról érdekesen tudna beszélni.... Aztán belefutottam egy gyakorlat előtti előadásom előtt a következőbe:

- Mit csinálsz kedves barátom, ha balesetet látsz?

- Elfutok...

- Úgy van! Elfutsz segítségért.

- Nem, csak elfutok, mert félek.