Az idei első medencézés komoly volt, mint a heresérv kezelése rezgőcsiszolóval. Miután dekopírfűrésszel már rámentél... A lehőlégfúvózott részre, ami ebből az apropóból megszűnt létezni. Szóval hirtelen felindultam és május végén felállítottam a medencét a kertben. Bár ezzel megint nagyot ugrottam előre az időben, mert az első lépés az volt, hogy tettünk kék színű habtapit a medence feltételezett helyére. Ezen a ponton rögtön kiderült, hogy nem vettünk eleget, úgyhogy irány vissza a medenceszakértős boltba... Miután hazaértem és kirakosgattuk szépen összeillesztve mindet a fűre, ahol az első komolytalanabb fuvallat szétfújta az egészet mindenfelé. Összeszedtük, elkezdtük újra kirakni, aztán mielőtt az utolsót leraktuk volna, szétfújta a szél. Összeszedtük, mert mi nem adjuk fel, nem vagyunk azok a fajták. Kitaláltam, hogy egy maradék térkövet ráteszek a kupac tetejére és majd egyesével vesszük ki onnan, a követ felemelve. Ekkor mint valami rossz szovjet vígjátékban, felemeltük a követ és persze, hogy szétfújta a szél. Szöggel és kampókkal rögzítettem az egészet a földre. Ennyit még a főnök fiához sem használtak el... Aztán kiterítettük a lö medencét és elkezdtünk bele vizet engedni. Nem volt nagyon hideg, csak éppenhogy lábujjkörmön jártam benne. Amikor már másnak bokáig ért a víz, én meg ugye a vízenjáró versenyre edzettem, észleltük a következő problémát: a letűzők a medence alatt maradtak. Elkönyveltem volna veszteségnek, hogy bármihez is voltak alapból, már soha nem fogjuk őket őszig viszontlátni. Majd óvatosan járunk a vízben, vagy papucsot húzunk oda is... Hát, mindent nekem kell kitalálni?! Igen, persze, hogy kiszedtem mindet... Aztán csak telt vízzel és telt és telt és telt és telt... Baromi nehezen lett tele. Mindenesetre, már jóelőre elképzeltem hogyan fogok fejest ugrani, majd valahova máshova, mert ez csak 72 cm magas vízállással bír. Uszály nem jár rajta, hajóvonták nem találkoznak, gerinctörést előidézéséhez pont ideális. Összeraktam mindent mindennel, csövek vezettek csövekbe a legnagyobb céltalanságban és összevisszaságban, már strandpapucsban baktattam kifelé, a legszebb piros hawaii mintás úszónadrágomban, amikor észleltem a következő problémát. A vízkeringető akkor keringeti a vizet, ha a medencefalon belül bekapom a csonkot és belefújok. Úgyhogy, szomorúan visszaöltöztem és elmentem egy másik keringetőért... Potom 22 000-be került, de megvettem és zokogva vittem haza, hogy nézd asszony milyen szép! Benne csillog az árvagyerekek mosolya, Uganda minden gyémántja és a miénk! Be is szereltem és hát nem pancsoltam, mert a víz baromi hideg volt. Meg esett is. Be is takartam az én gyönyörűségemet, baja ne essen! Amikor jó lett az idő beüzemeltem, minden nap ment pár órat. Aztán valami lecsapta a villanyt. 3 órát ültem a sötétben amire kiderült, hogy lokális a probléma, nem jött el a világ vége. Villanyt felnyomtam, keringető vissza. Villany lever, művelet elölről kezd. Kezdtem gyanakodni, hogy azt a fonnyadt tejfölt aki ezt a keringetőt eladta nekem... Hát a jóisten f@sza verjen hernyómenetet a nyakára... merthogy ez okozta a problémát. A villanymotor háza repedt volt és belefolyt a víz. Ezt csak onnan tudom, hogy szétszedték nekem. És mi az ami nem történik meg egy hiba miatt szétszedett technikai eszközzel még abban az esetben sem, ha megvan a blokk róla? Úgy van... a visszacserélés. Úgyhogy 22 000 forintos köröm volt újra, megvettem összeraktam, járattam, blokkot elraktam, kipárnáztam, esőkabátot kapott, fűtést, hűtést mindent. Itt jegyzem meg, hogy amikor vettük 32 000 JMF volt és már ráköltöttem 44 000-et. Ennyiből pont tudtam volna a jelen gazdasági helyzet mellett 3 kiflit venni. De, mindenki boldog volt... Legalábbis úgy csináltak, mert az én szám habzott és fejenpörögve, helikopterezve, seggcsapkodva ugrottam be a vízbe. Ami eddigre a keringető hiánya miatt kissé pudingszerű lett. Nekem, már mindegy volt ekkor, ha már puding, legalább meleg volt és kaptam hozzá mazsolát.
