Egyszer régen fiatal koromban, nem hatottak rám a kungfu filmek. Az egész lakótelep pruszli akart lenni, nekem meg nem jött be, hogy győz ugyan, de azért ütik őt gazdagon és amúgy is amire rájöttem kit hívnak ezek pruszlinak... Én ilyen küzdősportokban nem hiszek küzdjön az aki kétismeretlenes egyenletet akar integrálni a logaritmus 10-en és még konkáv is. Nem igazán láttam olyat, hogy bármelyik akcióhős a predatort mondjuk lekaratélyozta volna, vagy a terminatort lejudózza. 
Ezért fényt kaptam, megvilágosodtam mint a sürüpusztai kocsma bentlakói híradónézés és a 3. kevert ivása közben... Nekem Capoeirázni kell! Ez egy komoly sport, sok mozgás meg minden, jól néz ki, úgy pörögsz mint egy megbolondult hajdú mosógép és épp ezért nem jön senki a közeledbe. Ha meg valaki a diszkóban verekedni akarna, megmondod, hogy te így táncolsz, meg csak úgy söprögetsz. Igen, felénk azt így szokták csinálni. A malomban is. Kit izgat, hogy erre nincs malom... 
Na a lényeg, hogy úgy éreztem ez majd jó lesz felesleges energiáim levezetésére és csajozni. Lehet villogni, hogy ezt nézd, olyat rúgok pörögve, hogy a Van Damme is elbújdosik. Hát nem bújdosott el... Nem lettem akciósztár és becsajozni sem sikerült vele.
Amire észbekaptam, már ott álltam egy valag lelkes ember között, akik már gyakorlottak voltak. Ezt be is mutatták és szóltak, hogy én jövök. Tudni kell, hogy az edzések végén, volt ilyen páros küzdelem. Mivel kezdő voltam, nekem az edző lett a partnerem, aki ebből az alkalomból páros lábbal mellberúgott, pedig a bal kezében egy berimbao volt. Amíg, távolodtam a levegőben az események sűrűjétől, eszembejutott az alaptézisem: az nem jó küzdősport, ahol megütnek. És végülis itt nem ütöttek meg, viszont viszonylag sok időt töltöttem el hátrafelé repüléssel. Amikor földet értem - ez erős túlzás, lévén úgy zúgtam a földre mint a sirályszar, aztán meg fordultam kettőt a földön, pontosan megszámolva minden fűszálat - már felettem állt az ember, akiről akkor tudatosult bennem, hogy ő magyarul nem, csak szlovákul és portugálul tud, hogy na ez most egy dolog, hogy meg fog ölni, de valamelyik fura hangszert amit magával hozott belém állítja, az a minimum. Erre annyit bírtam mondani, hogy pozor! Nabytok! Nevetni kezdett, amit jó jelnek vettem, élhetek tovább. Megkönyörült és mondta, hogy folytassam egy másik kezdővel. Itt egy csaj állt elém, hogy ő lenne az. Sikkantottam egy halk OS!-t és elkezdtük. Egészen izgalmas volt a küzdelem, mint egy csempeminta a panelkonyhában. Én a földre lapultam, erre ő pördült egyet. Láttam, hogy sarokkal fog rúgni. Gyanús, hogy ő ezzel nem volt tisztában, mert egy méhecskét próbált szimultán elkergetni. És hát, sikerült a méhecskét elkergetni, aminek őszintén örültem. Annak már kevésbé, hogy sarokkal homlokonrúgott. Ezen a ponton picit bealudtam, mert nem történt semmi érdekes. Amikor felnyaláboltak, éreztem, hogy ezt inkább csinálja az akinek 6 anyukája van... Igen, azóta sem capoeiráztam...