Mostanában a sport kapcsán sok visszaélés és kérdéses dolog derül ki. Úgy mint az úszóknál Turi György esete, aki biztosra veszem, hogy igazat mond amikor azt állítja a bottal csak azért csapott oda, hogy tanítson. Hisz én is azért kaptam a combrúgást katonaként, hogy megtanuljam, a kiegyenlítő tartály kupakját, erősebben csavarjam vissza. Teljesen jogos és érthető tanítási módszer így Turi úré is, ha egy kényszermunka táborban vagy rab 1919-ben. Egyébként gyerekkorom kézilabda edzőjére emlékeztet és az osztályfőnökömre.
Ugrás egy másik snittbe, másik időbe, amikor még nem tudtuk, ki az a Mia Khalifa (mi férfiak, most sem tudjuk)...
Már az apámat is ő tanította kézilabdázni (nem Mia...). Bár árulkodó kellett volna hogy legyen az, hogy nem láttam őt soha még kézilabdameccset nézni sem. Emberünk egy Liszt Ferenc frizurás, a korszak edzői állomámyának megfelelően susogós melegítős ember, akinek hobbija az alkoholizmus és a dohányzás. És hát valljuk meg, egy hobbiban akkor teljesedik ki az ember, ha teljes erőbedobással csinálja. Abban az edzői iskolában nevelkedett szintén, ahol a szemüveges gyerek felé belefér az, hogy ordítva ókuláré-nak hívja és kinevettesse 80 másikkal. Ha nem tetszik el lehet menni... A következő edzésen már jobban elfértünk 60-an. A kocsma kézilabdaördöge, aki egyébként a labdavezetésen kívül mást nem mutatott, akkor sorbaállított mindenkit, a magasak jöhettek következő edzésre is, akkor is ha fél lábuk nem volt meg, az alacsonyabbaknál megnézte, mekkorát tudunk ugrani. Aki nem tudott elég magasat, az álljon félre... A többiekből akik elég magasra nőttek, vagy nagyot ugrottak, lett "A" és "B" csapat. Az "A" csapat egyértelmű, a "B" csere, mi többiek pedig, megkaptuk, hogy jöhettek edzésre labdaszedőnek, mert másra nem vagytok jók, de a pénzt hoznotok kell... valamint a részeg ordítások céltáblájának. Hát, így nem lettem kézilabdázó 10 évesen. Értem, hogy versenysport meg minden, de azóta pl gyűlölöm a kézilabdát masszívabban, mint ahogy ő ivott. Az a véleményem alakult ki akkor, hogy a kézilabdaversenyeket, piás edzők rendezik piás edzőknek, közben pedig megbeszélik a piálást, aztán kicsit ordítanak valamelyik testesebb, szemüveges gyerekkel, miközben szellemes gúnyneveket adnak nekik és az öklüket harapják, hogy ne röhögjék ki. Aztán volt nekem egy osztályfőnököm a középiskolában. Építőipari középiskola volt, a jövő reményteljes mérnöki prototípusait képezték itt. Mondjuk betont keverni, pont nem tanítottak meg. A tanerő, osztályfőnöki órát tartott, meg szabadkézi rajzot. Nem esett nagy túlzásokba, osztályfőnökin elmondta, hogy hülyék vagyunk, rajzon meg bebizonyította. Lerakott egy kockát a terem közepére, hogy rajzoljuk le. Egyszer csak, ott áll mögöttem, hátrahúzza a vállam, majd a szemüvegét lejjebb tolva megjegyezte: úgy rajzolsz mint egy ovodás, belőled nem lesz mérnök. Azon agyaltam, miközben 34 ember röhögött torkaszakadtából, hogy a mérnök, mintha vonalzóval dolgozna, meg tervezőprogrammal, de hát tényleg nem lettem mérnök, mert innentől kezdve következetesen, az üveg alatt átmásolt rajzokra is 1-est illetve 2-est kaptam... De, én még jól jártam, mert a szintén nem alkoholista, csak eléggé szomjas osztályfőnök, engem nem ütött meg, nem rúgta rám a padot.
Remélem értjük itt a felvázolt problémákat... Ami nem az akar lenni, hogy balfasz lennék. Ezek a "tanári" felfogások és munkamódszerek, olyanok mint a kerékbilincs. Szar helyen vagy, de ott fogsz elsárgulni abban a tudatban, hogy szar helyen vagy. A baj, nem azzal van, hogy igazat mondtak, ezt is értsük jól, hanem az alkoholizmussal, a megszégyenítéssel, a veréssel, kiabálással és ismételten: a megszégyenítéssel. Ez egy ilyen, komolyabb hangvétel volt most. Amúgy, nem én voltam aki Győr közepén bebaszva, fényes nappal aludt egy padon hanem egy veretes iskola MÉRNÖK PEDAGÓGUSA, vagy minden szüretkor leesett a pincelépcsőn, betörte a fejét, a kezét meg el. Az én szemszögemből ez hepiend... Lehet, hogy így akarnak tanítani ezek a nagyszerű emberek, hogy megmutatják a rossz példát és te instant máshogy fogod csinálni.
