Érett bort inni, csudajó. Az a zamat, az ízek... Már annak aki tudja mi a különbség az érett Tokaji aszú és a túlérett, megpunnyadt, besárgult tablettás lábvíz között, amibe a színe kedvéért hidraulika olajat töltött a költő. Közel mindannyiunk kap a ballagásakor, egy vagy több üveg minőségi bort, legyen az aszú vagy bikavér, de fehér. Az vesse rám az első követ aki nem ivott még "édes, fehér" bikavér címkéjű bort. Van az az állapot, amikor a szappanosdobozból kiissza az ember a levet, Ti meg itt finnyogtok, hogy a bikavért nem illik Colával keverni. Vannak szomelié beállítottságú emberek nah... Én minden alkalommal elmondom, amikor bort bontok, hogy levegőztetem a tanninokat. De, hogy az meg mi a tököm... Gyakorlaton nem volt más olvasnivalónk, csak egy borkatalógus, úgyhogy egy egész ütegnyi katona tudja, hogy a tanninok léteznek, meg a 63-as Chateau Latour, amit tölgyfahordóban érleltek, milyen drága. Ezt meg is beszéltük egy kanna Csaplárosné társaságában, amit műanyag hordóban érleltek, mert mi értünk ehhez is. De ha lenne annyi pénzünk, amennyi nincs, mi akkor is Csaplárosnét innánk, mert a márkahűség a mi presztizsünk. Minden esetre, kaptam én is egy üveg aszút ballagásom alkalmából, valakitől, ötletem nincs, hogy kitől... Ha olvasod, akkor finom volt. 2004-ben ballagtam, úgyhogy pont 10 évet töltött szüleim bárszekrényében, szigorúan fektetve a nedű, hogy a parafa dugó, ne száradjon ki. Vártuk hogy érjen. Amikor lomtalanították a szekrényt, hívtak, hogy itt van valami borod, ha mered, vidd el, igyátok meg. Hát én mertem. Feleségemet magam mellé állítottam, gyere, ezt a csodát nézd! - a világ minden ballagási bora egyként cuppan fel, ahogy ebből kihúzom a dugót! Hááát... Nem egészen. Beleszúrtam a dugóhúzót és megtekertem. Ebben a pillanatban a dugó, halmazállapotváltozáson ment át és szétporlott-folyt, bele a borba. Velem nem csesztek ki... A címke szerint 2004-ben volt a bor 10 éves, 2014-ben 20, szóval egészen jól bírta a dugó. Fogtam egy kis szűrőt, töltöttem két pohárba, a sűrűje fennakadt. Az élet császára voltam. Alig vártam, hogy beleihassak. Elvégre ez a minőség, nem mindennapi. Egymás szemébe nézve ittunk, romantikus volt. Aztán megvitattuk, hogy ez most buggyant e... Mert ízre ugyan édeskés, a színe opálos, de valami akkor is fura... Egy pohár után sem tudtam megmondani, hogy mi. Pedig a tanninokat is meglevegőztettem.... Na, lényegében véget ért a kortesbeszédem a Csaplárosné, a mindennapok bora mellett. Aki, nem tudja milyen a jó bor, ne fáradjon azzal hogy azt issza. Nem fogja úgysem tudni, hogy fáradt hugysavat iszik e gázolajjal vagy aszút. Válaszd a megbízhatót! Igaz, nem finom, de nem is számítasz másra.