Sok remek és érdekes dolgot tapasztaltam meg katonaként és nem szégyenlem a mocsok pofámat, hogy időnként le is írjam. Mondjuk elég sokszor esetlegesek az emlékeim mostanában, de ezt tudjuk be annak, hogy öregek vagytok én meg örökifjú. Szóval szoktak a laktanyában mindenféle események történni és már hetekkel előtte tűkön ülve várjuk ezeket. Ilyen az is amikor készülünk a fegyvernemi napra, ami decemberben van, ezért már október közepén gereblyézni járunk csak. Kit érdekel a kiképzés, ha jön a fontos ember, ne legyen sehol egy kósza falevél. Mert hát kisebb dologért is történtek már tragédiák. Ja, nem. Néhányakban ez annyira bennemaradt, hogy a határon az erdőben is nekiálltak gereblyézni. A vadmalacok meg ott álltak röhögve, mint akik betéptek a bolondgombától. Amire eljön az ünnepség napja és már állunk az alakulón, eszükbe jut, hogy hú ez a tribün milyen koszos... Nem lehet megkérdezni persze, hogy a toszért járkáltátok össze sáros bakanccsal? Mi legyen? Segítek, nem az történt, hogy elengedtük. Néznek rám, mint az akkori ütegem legmagasabb rendű-rangú résztvevőjére a bulin... A szájukból az jön, hogy főtörzsőrmester úr! Hozzám! A szemekből az sugárzik, meghalsz gecó, örök életedben ezt fogod hallgatni és csinálni! Egy sóhajtással egybekötve megérkeztem, tudomásul vettem, hogy ultrával fel fogjuk mosni a tribünt -2 fokban. Az ultráról 2 dolgot érdemes tudni habzik és csúszik. A -2 fokról egy dolgot érdemes tudni... Nem segíti a száradást. Nekiálltunk, 400 ember nézte röhögve, hogy 4 hülye habosra mossa a tribünt -2 fokban, amikor jelezték, megjött az elöljáró. Jelezték, hogy még egy dologban lehetünk jók, ha nagyon gyorsan eltakarodunk a helyükre. A tribün habosan maradt a helyén, a partvisok a tulyák mögé kerültek. Ezek persze az ünnepség alatt, nem dőltek el drámai módon. Közben, egyáltalán nem az arcunkra fagyott vigyorral vártuk, ki lesz az első a tribünön dob hátast és ezzel habpartot csinál...
A másik ilyen csoda volt, amikor alapkiképzés volt nálunk, nem ez nem a rossz kézzel eskütevős volt még, hanem előtte. Hatalmas tuhé volt előtte nap, állt a víz mindenhol. Megoldás? A szolgáltató tisztítsa meg a vízelvezető árkot helyett, a 6 vitéz főtörzsőrmester és barátaik, vagy tizen, fogjanak hólapátot és amit találnak, és tűntessék el a vizet. 2 seprűnk van csak... Osszátok be! De gyorsan, mert kezdődik az ünnepség! Úgyhogy a 2 seprűvel a 6 hólapáttal és azzal amit még találtunk (gereblye) nekiálltunk. Közben mögöttünk az avatandók fegyverrel a kézben vártak az avatásra és röhögtek azokon, akiknek hetekig tisztelegni mertek csak. Nem volt megalázó nagyon az sem amikor ott cigiztek, de mi nem állhattunk le, mert ránk szóltak, hogy valahol még van víz. Ott elkezdtem énekelni az alakulat indulóját, aminek következtében megfenyegettek, hogy összevernek és a hullámat a sáros falevelek alá rejtik... Inkább eljöttem. Eszembe jutott, hogy főtörzs vagyok, elég ha kiosztom a munkát és időnként ránézek hogy áll.
