Nehéz a katonaidőmről sírás illetve röhögés nélkül nyilatkoznom. Ezért gyakran csak fogom a fejemet és azon agyalok, hogy a fenében maradhattunk mi életben? Emiatt régen is gyakran csak ültünk az irodánkban és néztük a falat, meg az ablakból a fákat, hogy köszönöm, nekem ez így elég lesz, a háborút…
Csak jár a száj....