Ismételten egy 2013-as szösszenet következik, az akkori légvédelmi rakéta éleslövészetre történő kiutazásról. Bennünk volt a kaland akkor még, így amikor jelezték, hogy önkéntesek kellenek, mi ugrottunk egy kedves barátommal, hogy nekünk kell az élmény, mi ezt akarjuk egy életen át mesélni…

Nehéz a katonaidőmről sírás illetve röhögés nélkül nyilatkoznom. Ezért gyakran csak fogom a fejemet és azon agyalok, hogy a fenében maradhattunk mi életben? Emiatt régen is gyakran csak ültünk az irodánkban és néztük a falat, meg az ablakból a fákat, hogy köszönöm, nekem ez így elég lesz, a háborút…