Sokat meséltem már megbolondult fiatalkoromról, ez is egy ilyen mese lesz. Akkoriban még másképp kalandos életet éltem és ennek keretében elvonatoztam Pestre, az nagyfaluba egy lánnyal találkozni, meg valami jóízlés határait feszegető koncertet megnézni. A koncert előtt volt a nagy találkozó és hát csendre vágytunk, meg beszélgetésre. Eszembejutott mi volt az a koncert... Gothica fesztivál, ahol benyitottam a férfivécébe és nem pisáló részegek fogadtak, hanem magukat festő srácok. Nagyon Hollónak érezték magukat. Nem árulok el titkot, nem voltak azok és még csak vízálló sem volt a sminkjük. Ezt csak onnan tudom, hogy egyik ilyen csávó előkerült az első sorokból és úgy nézett ki mint akit lehánytak krétaporral. Erről a fesztiválról elég lesz ennyi. 
Szóval vágytunk a csendre, ezért beültünk egy random presszóba, amiről időközben kiderült, ez a helyi skinheadek törzshelye, akik két dolgot szeretnek, a hazájukat meg a krémest. Van ilyen. Leültünk beszélgetni, aztán kisvártatva egy kopasz táskás, szemüveges egyén megérkezett mellénk. Úgy hívták Zorán. Na, ez jó lesz, gondoltam magamban és örültem hogy van vonatjegyem hazafelé is, így ha menekülni kell, nem kell a pénztárral bajlódni. Nem árulok zsákbamacskát, a csávó rögtön azzal kezdett, milyen zenét hallgattok? Beszélgetőpartnerem zenei ízlésével tisztában voltam, punk, gothic, ska és nagyon nagyon nem bőrfejű zene. Itt vágtam közbe és kezdtem el fejből bőrfejű zenekarokat és deathmetal, meg folk zenéket sorolni. A lányban, nem volt nagy életösztön, ezért leállított, hogy ő márpedig életigenlő zenéket hallgat és sorolta. Erre kis vendégünk, annyit kérdezett, "Igeeeeeen???" És egy húsbontó bárdot belevágott az asztal közepébe. Nem ijedtem meg, hogy most azonnal meg fogunk halni, hidegvérrel ittam egy utolsó korty sört és megnéztem az órámat. Jeleztem, hogy mennünk kéne a koncertre, majd jött a kérdés: "Milyen koncertre mentek miiii?" a fenéért kell megnyomni ennyire az utolsó betűket, akkor sem értettem már ez mire jó. Erre a jóasszony, aki velem volt, habzó szájjal méltatta a ska-t és a barátságos zenéket és zenekarokat, meg eszméket. Kihúztam őt a presszóból, mielőtt belőlünk kell kihúzni egy belénkszorult bárdot. Ami nem Walesből származik. A koncerten találkoztam egy másik kis barátommal, akivel úgy döntöttünk, mi a reggeli vonattal megyünk haza. Ez erős és bátor kijelentés volt, mert pénzünk sem volt, szállásunk sem volt. Így a koncert után elmentünk a Keletibe, integettünk egyet az utolsó vonatnak, majd leültünk egy padra. Az akkor már merev józan kis társam, közölte hogy: Aludj nyugodtan, majd megvédelek! - és előszedett egy 4 cm-es élű kék, konyhakést. Rögtön biztonságban éreztem magam. Le is hunytam a szemem, majd 10 perc múlva egy koppanásra felriadtam... Kis barátom a földön hevert, mellette a hányása, a kése - aminek be volt csomagolva az éle szalvétába, mert nem jó ha az koszos lesz. Más kérdés, hogy abban a pillanatban ha ott áll mellettünk bárki, az ÁNTSZ-től, még őt is lelövik mert megfertőződik. Életemben először láttam, megtapasztaltam az éjjeli pesti élővilágot. Senki nem akarja ezt a tapasztalást magáénak tudni. "We don't go to Ravenholm"