Vannak dalok, amiket valami megfoghatatlan ok miatt annyira szeretünk hogy évekig ez lesz a csengőhangunk, bármilyen telefonunk is van. Egyik kedves kis barátomnak például 11 éve ugyanaz a dodgemes zene a csengőhangja. Először amikor meghallottuk nem tudtuk, ki az az állat aki azt kiabálja hogy "pá-pá-pá-pá-pá", de nagyon kerestük. Ő is kereste velünk, mert ilyen együttérző, jótét lélek. Aztán kiderült, hogy ez egy zenének hazudott valami, az ő csengőhangja, amire a dodgemen és a körhintán duplamenet van, a céllövöldében, meg a pultos erre könyörög, hogy mi lenne ha most tarkón lőnék és sejtelmesen hátat fordít, miközben mosolyog. Kis barátom meg erre büszke, hogy bármilyen telefonja lehet, ez lesz a csengőhangja (Dada - Lollipop). Gondolok a gyenge idegzetű olvasókra, ezért nem linkelem be. Egy nap kínozni támadt kedvem magamat és éppen elfogyott itthon az olvadásig hevített 100-as szeg, amit a szemembe és a fülembe szúrkálhatnék, ezért meghallgattam a teljes szöveget. Gyanúsan az orális szexről szól. Egy 3 éves gyermek szintjére lebutítva. Ezt nekem, mindenesetre sikerült tromfolni... Az én csengőhangom ez lett: 

Mindenki tudta egyszerűen az épületben, hogyha engem hívott valaki. És hogy ebből miért is lett elegem? Akkoriban kezdődött a határra járkálás és rendszeresen nagyon, nagyon, embertelenül korán telefonálgattak, hogy mit csinálsz most? Ha felvetted, akkor ugye nem aludtál, tehát behívható vagy. Ha nem vetted fel, addig hívtak amíg fel nem vetted a telefont és teljesen mindegy volt mikor érsz be, a busz megvár... Szóval, van az a pillanat az életben amikor hajnal kettőkor, nem feltétlenül arra vágysz hogy a klipben látható hölgyemény, beszakadni készülő tüdővel, 89 decibelen a füled környékén, közölje veled, hogy "öööáááááá". Bevallom, én erre rosszul reagáltam, miután remegve, zokogva, a saját könnyeimtől nedves testtel, főnökömnek csak annyit bírtam mondani: ...szódj meg... Megijedtem. Azóta ezt a zenét nem hallgattam meg, PTSD-m van még tőle mindig...