A tegnapi nap folyamán vendégeink érkeztek. Bár nem szokásom az ilyesmi, de én hívtam őket. Az ember gyomra ilyenkor mindig görcsben van, mintha egy zsák kokain lenne benne és a koreai határon kéne átnéptáncolni meg mutogatni magunkat. Elkezdtem a rendrakást, de nagy lelkesedést nem tudtam belevinni, mert közben az egész környék Kreatort, Cradle of Filthet, Immortalt, Gravewormot hallgatott. Ahogy kivittem a szemetet, körbenéztem, ki ez a paraszt, akinél bömböl ez a zene? Aztán rájöttem, hogy én vagyok az és headbangeltem kicsit a kukán állva, meg kiabáltam, hogy térdre pózer köcsög banda!!! Aztán bementem folytatni a sátánista szeánszot. Az egyik szobában kiborítottam a ruhákat, szétszórtam őket ipari mennyiségben, a gyerekeknél pedig kecskét áldoztam, szétdobáltam minden játékot és a helyére tettem egy könyvet. A könyv akkor is érték, ha kacsák nyalják a lábujjamat. Az ajtókat gondosan becsuktam, aminek még lesz szerepe és elégedetten néztem körül. "A gép forog, az alkotó pihen". A vendégek megérkeztek, kínálgatom őket mint a jó házigazda, de nem kérnek semmit. Szuper, hogy jöttetek és nem kértek semmit, pedig még lett volna tavalyról szárazkeksz, amivel kacsázni szoktunk a Mosoni-Dunán, meg punnyadt ropi, amire ráfolyt a gyerekek nyála, meg használt étolajjal színezett langyos víz, beletöltve Nestea dobozba. Nem baj, komposztnak összeérik ez is és majd nagyra nő töle a rádioaktív sütifa. Mondjuk az nem lenne jó... Még a végén megjelenik az Imagine Dragons és elkezdenek kajabálni hogy icc rédióektív, rédióektív... Azt már tényleg nem tudnám kimagyarázni azt hiszem. Így belegondolva, mekkora mázli, hogy nem sütöttem mondjuk muffint. Nem tudok ilyeneket sütni, de sarat meg homokot ha összekeverek, tudom pont ilyen színűre csinálni. Ekkor hazaérkezett a család másik fele. A gyerekek betódultak és rögtön animálni kezdtek mindenkit. Mivel vendégeim egy ifjú "katonatiszt" hadnagy és a kedves felesége voltak, ezért a gyerekek rajzoltak nekik egy térképet és eldugtak valamit, hogy keresse meg. Az embernek, aki a másik szobába is GPS-el megy. A probléma nem ez volt... A szisztematikusan elrejtett káoszba dugtak mindent a lakásba. Igen, a mocsári szörny és a lassan csúszó zámolyi öngölö közé. Majd kézenfogva behúzták a vendégeket. Imádkoztam, hogy csak a saját szobájukba ne, csak oda ne... Odaadom a májamat meg a vesémet, csak oda ne. Mázlink volt, nem derült ki számukra, hogy egy lufiban tartottunk minden játékot, amit a jótündér kiszúrt és ezért mindenhova műanyag taposóaknák kerültek. Szégyenkezve néztem rájuk... A döglött lovat, legalább elhúztam... Amúgy az a gyanúm, amikor a bolygó felrobban, akkor más nem marad utánunk, csak az ajándékos zacskókban lévő dobozos szárazsüti és a ballagási borok, amik egy por és törmelékfelhővé állnak össze az utolsó Zámbó Árpy CD körül. Mindenesetre a vendégséget megköszönték és nem szóltak az el nem rakott kéjbizgátor 2000-ről sem.