Történt egy kis magyar faluban, egy szűk baráti társaságban, valamikor éjjel...
Mint az jó Madzsarisztánban szokás a teadélután már az éjszakába nyúl és nem kevés erjedt gyümölcslé csörgött le a finom urak és hölgyek torkán. Egy bizonyos hangulati fok elérése után persze megéhez kicsiny testünk valami szilárdabb táplálékra. Kedves szerzőtársamat és az egyik barátosnénkat a konyhában hagyva vígan mulatoztunk a házikó többi szegmensében azzal a megnyugató tudattal, hogy készül a finom étel... mi kis naívak.
Mikor a konyhába értünk levesnek látszó folyadék mosolygott ránk az asztalról, amit annak rendje és módja szerint mi nekiálltunk betermelni. Kicsit savanyú volt, kicsit keserű de a miénk. Már a csapat második tányérját szedte és tuszkolta lefelé, mikor már rákérdeztünk a receptre. A hozzávalók így festettek: egy zacskó leves (márka típus mind1 lehet akár paradicsom leves is) egy adag víz és egy szép adag mézes szilvapálinka. Ennél a momentumnál értettük meg azt, hogy kolléga miért alszik a fél tányér levesben arccal...
Mindenkinek csak ajánlani tudom eme gasztronomia élvezetet, javaslott nagy adag háztályi borral kísérni, hogy kiemelje az ízeket. A pontos receptért fordulj hozzánk bizalommal