... és másnak sem. Kinek a szépsége ragyoghatja be úgy a napunkat hogy munka közben csak róla álmodozzunk? Úgyvan a Soproni... Először azt hittem hogy a képet valami bugyuta Conan a barbár vagy Vörös Szonja paródiának szánták. Már csak azért mert ez a beállás még a Manowar-nak is büszkeségére vállna. Mekkora lókolbász van a keziben... Minden valamire való hentes, blekkmetálos és animalpornós magáhoznyúl a látványtól. És a tálcán a disznósajt... istenekre ez mesés! Mintha kopogósra fagyott kihányt melegszendvics-sör koktél lenne felszelve. Dehát modernkori szőke démonunkat nem zökkenti ki eme gasztronómiai csoda nagyon. Ha most választanom kéne hogy Xena vagy Kiszel komolyan mondom nemtudom... inkább a Dunába ugranék önként és nevetve. Néha nem szégyen ha sírunk. Ilyenkor azért irigylem azokat akiknek kiszúrták a szemét és egy toronyszobába zárták őket valami várba. Külön bűntetésként azért pár emberre kiszabnám hogy ezt kelljen naptáron nézegetni... azért az sem teljesen kizárt hogy a képen a kis Donatellát láthatjuk... ugye aki rosszul viselkedik viselje a következméyneit.