Tegnap dicső fővárosunkba voltam üzleti úton. Míg vártam a hazafuvart gondoltam dobok egy-két kergemarhás burgert az arcomba, hogy nőjjön a koleszterinszintem. No hova menjen az ember, nézzünk be a mekibe...
Már maga ez is ritkaság számba megy szerény kicsi életemben, de az arany boltív árnyékában mégis csak jobban csúszik a moslék. Szerencsére kikaptam egy szellemi egysejtüt. Nem állt szándékomban megbonyolítani a rendelést, nehogy fennakadás legyen egyszerűen rendeltem két natur sajtburit, meg egy kis jeget, nyomokban kólával. Megkérdezi drága kiszolgálóm, hogy még valamit kérek e, mondom nem. Az nem jelent semmit, hogy erre vártam legalább egy negyed órát, mikot kiadja akkor megkérdezi, még egyszer, hogy biztos nem kérek hozzá még valamit, mondom csapj hozzá egy fél kiló retket...