Most jön egy örökzöld dal értelmezése, Delhusa Gjon tollából. Természetesen a Nika Se Perimeno-ról van szó. Ez egy több szempontból is érdekes dalocska. A világ egyetlen nemzete sem érti teljesen miről szól. Mivel Gjon asszem albán így került bele a címadó sorocska. Ezt az albánok értik mi nem, a többit mi értjük sajnos az albánok nem. (meg kell valljam ezért irigylem kissé őket)
"Elmúlt az éjszaka, elindultunk haza, Ez a strófa arról szól hogy a nő nem
Oda, hol apád háza áll. nem képes a nyamvadt száját be-
Elmondtad az életed, első szerelmedet, fogni és mindent elmesél amire nem
Megtudtam, honnan származol. senki nem kíváncsi
Nika se perimeno, Ezt csak az albánok értik...
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el, Elég volt a szövegből, ölelj és dug-
Maradj velem mindig,te hozzám tartozol. junk!
Nika se perimeno, Megint csak albánoknak...
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal Ígérd meg hogy nálatok is dugunk
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól! a pajtabulin!
Hegyek és tengerek, régi történetek, Beszélj csak, addig én vetkőztetlek,
Hidd el, hogy minden érdekel. és bólogatok mintha érdekelne.
Mesélj a városról, hófehér házakról, Mesélj a kedvenc énekesedről,
És Jorgoszról, ki mindig énekel! inkább minthogy hallgassuk.
Nika se perimeno, Ez a refrén, ezt már kitárgyaltam.
Ahogy te ölelsz, nem felejtem el,
Maradj velem mindig,te hozzám tartozol.
Nika se perimeno,
Ígérd meg, hogy elviszel magaddal
Olyan tájra, hol bouzuki hangja szól!"
Summa summárum ez a dal a dugásról szól virágnyelven megfogalmazva, kb úgy mint a Tavaszi szél vizet áraszt.
