Nem Walter Closet-ről lesz szó, sőt nem is Worl Conflictokról, hanem a hetek óta tartó wc mizériáról ami itt folyik csepp kis irodánkban. Arról már nem átallottam egyszer írni hogy milyen fülig szaros a wc. Gyakorlatilag aki bemegy bármihez ér barna lesz mint Kolompár Gazsi, meg a szaga is valami olyasmi lesz... Szóval ezeket feldolgoztam, aztán jött az hogy az egyik kolléga, Jabba ellopta a Wc kulcsait és lement velük ebédelni. Ekkor a fél iroda be akart hugyozni, de egyszerre mint az ünnepi paripák. Kb úgy is topogtunk egyhelyben. Aztán Jabba be lett fenyítve, csináltattunk pótkulcsot. Na igen ám... de itt jön a csavar... Először a pótkulcsot a másik kulcs karikájára tették rá, és Jabba megint elvitte magával. Akkor mondtam először hoyg yilet én még nem basztam soha. De ez még nem volt mindig elég...
Különszedtük a kulcsokat, mert a nők láthatólag képtelenek voltak ezt megoldani. Az egyik odaadtuk a fő pislantósnak... Erre az elmegy wc-re és belülről magára zárja. A kulcsot meg a zárban hagyja. Hát a jó kurva istenit neki... Miért akarja itt midneki hogy behugyozzak? Nagy nehezen ezen a problémán is túlléptünk. Hulltak a könynek mint a záoreső mert ők egyedül akarnak a wc-ben bennt lenni. Mondtam hogy attól nem kell félni hogy meglesem őket, nem szeretnék egyetlen pillantástól sterillé válni.
És most jön az ami eddig tényleg kimaradt. Ezzel senki nem kalkulált. Jöttek megszerelni a wc-t. Belépek, és a következő beszélgetés zajlott le:
- Helo... Valami baj van a WC-vel?
- Hát öööööö nemtudom.
- Egyiket sem lehet használni?
- Nem mert szereljük.
- És mi a bajuk?
- Semmi.
- Ja, jó rendben...
Itt elgondolkoztam azon hogy a hátára hugyozok. Aztán inkább mentem fel egy emeletet, kunyeráltam kulcsot. De legalább az illúzió megvolt hogy a fejükre pisálok...