Újabb megesett - nemesett történet következik egy kitalált honvédségről. Remélem tűkön ültök már. Örömmel jelntem hogy lassan visszatérünk írogatni mert felszabadulunk mindketten bokros teendőink alól.
Mintha a Csobánka táblát látnám feltűnni, és megáll a busz. Mindenki leözönlik mint hugy a bokán és Vadbarom főtörzs vigyázzt rikolt azon a szép érdes ám agyvérzésbe hajló hangján. Mi egyszerre rezdülünk mindenféle glédákba, majd újabb üvöltésorkán csap le ránk.
- Balra át! Kottyán másik bal!
És amikor mindenkinek sikerült balra állnia megjelent Rambo, a laktanya kutyája. Egy jó méter magas eb, ami derék kiképzőnket két foga között elvitte volna a Pilisbe túrázni. De sajnos nem vitte úgyhogy megint itt dumált...
Miután sikerült túllendülni ezeken a nehézségeken birtokba vettük a barakkokat. Na igen, de előbb meg kellett küzdeni a jegesmedvékkel a birtokért. Amikor kiűztük őket, akkor láttuk hogy kb olyan a vidék ahogy 25 éve fateromék idejében otthagyták. Még azt a csótányt is megtaláltuk a falon amit akkor nyomtak el. Az alvás külön élmény volt, karabéllyal ölelkezve nehogy lelkes kiképzőink túszul ejtsék mint Mari a dellát. A fürdés is külön élmény volt a tusolóval ami 100 méterre volt a szállástól. 10fokban egy szál törölközőben odasétálni nem volt faxa. Volt aki tiltakozásképp a fejére tekerte... Őt az eb ingyen virsliárusnak nézte. Úgyhogy sietnie kellett.
De mi szerencsére jó katonák vagyunk és megoldottuk ezt is. A nagyobb gond a kaja volt. A konyhaasztalon élethalálharcot vívtunk a csótányokkal, hangyákkal és muslicákkal a kajáért. Ami konzerv volt hála az égnek. Ezeket később összehordtuk és felrobbantottuk. Szép sárga volt a robbanás.
Ja és egyvalami tanulság jött le nekem ebből a 6 hét képzésből... Én voltam az egyetlen aki hízott, mindenki más fogyott. Ergo vagy én vagyok nagy kummancs vagy a többiek puhapöcsök.
De ez persze ki tudja megtörtént e egyáltalán, rátok bízom a dolgot...