Hát igen, engem is utólért a végzet. Mint a legtöbb férfi életében, az enyémben is eljött a nagy pillanat amikor elhatároztam egy remegő lábú elsős magabiztosságával hogy megkérem az akkori barátnőm és most már feleségem kezét. 
A lánykérésnek nem volt semmi különös mozzanata, nem áldoztam a termékenység érdekében kecskét, nem raboltam el az asszonyt, nem gyújtottam fel a szülői házakat. Persze azért keresztet égetni elmentem a kereszteződésbe. Utána mondták hogy ez nem a megfelelő előélet a templomi házasságkötéshez amitől kicsit megilletődtem mint Darth Vader ha orrot akar fújni. Szóltak hogy a kereszt tulajdonképpen jó, de fordítsam meg hogy ne legyen fejjel lefelé és vigyem a templomba ne a babot futtassam rá. Úgyhogy ezzel megkezdődött az én kis passiójárásom. Minden vasárnap koránkelés, templomban első sorban ülés. Nem hazudok, szenvedtem. És ha meg mertem nyikkanni akkor hátulról egy idős néni morgott és fejenvágott imakönyvvel. Mert ő segíteni akar a jövendőbeli arának szocializálni engem. Büszkén jelenthetem hogy nem sikerült, bár részeredmények vannak, a húst már sütve eszem. Ezek mellett még jártunk egy kedves ismerőshöz felkészítésre, hogy tudjak Elsőáldozni, valamint Bérmálkozni + jegyesoktatás. A kérdéseimre nem kaptam egyértelmű választ, pl.: az hogy Lucifer fellázadt Isten ellen hogy lehetett váratlan fordulat ha Ő mindent tud. Éééés ha tudott róla hogy ez lesz, mert mindenható akkor ez az egész a célját szolgálta. Miért kreál valaki magának tudatosan ellenséget? Hasonló kérdéseimnek az lett a vége hogy nem kérdezhettem és csendben hallgattam az előadásokat.
Mielőtt túlestem volna a ceremóniákon, gyónnom is kellett. Gondoltam magamban hogy ez biza hosszú procedúra lesz, úgyhogy bepakoltam pár napra hideg élelmet meg takarót. Beléptem a gyóntatófülkébe, de nem lett volna rossz ha előtte szól valaki hogy suttogni kell, mert a templomban minden egyes hangos szó hallatszik. Nem mondom, az atyának kerekedett a szeme amikor gyóntam, de azoknak is akik kinn vártak a délutáni misére. Felemelő érzés volt kilépni a fülkéből, megszabadultam minden bűnömtől egészen addig míg meg nem láttam 60 idős néni arcát. Ők azóta sem nagyon köszönnek és néha megjegyzik félhangosan hogy: "Szegény lány! Egy épelméjűt is kaphatott volna..." 
Az első résznek itt vége, ha valaki olvassa tartson ki, folytatom!