Így ne beszélgess

 2021.08.02. 08:26

Különleges érzékem van ahhoz hogy ne a legjobb pillanatban fejtsem ki valamiről a gondolataimat és hát általában nem is a megfelelő embertársamnak teszem ezt... Történt egyszer hogy Hódmezővásárhelyen jártunk és úgy éreztük szükség van a szegedi Decathlon támogatására. Kocsiba is szálltunk mind a hárman, hogy majd mi most jól megnézzük Szegedet az autóból. A vállban kissé szűkös világegyetemünk 3 bizonyíthatóan legbunkóbb emberéből kettő biztos hogy az autóban ült. Súgok, az egyik jómagam volnék. A másik a sofőrünk volt akinek a telefonjában csak szimplán bunkóként szerepeltem. Azóta találkozott pár sorstárssal és a nevemet is hozzácsapta. Gondoltuk hogy megpróbálunk beszélgetni, hátha jobban megy az idő... Valahogy elkezdtem a véleményem kifejteni arról hogy milyen is az ha valakinek a barátnője több mint 10 évvel idősebb mint ő maga. Már a gyógyszer adagolásról értekeztem amikor harmadik társunk megemlítette hogy a barátnője nagyjából 17 évvel idősebb nála. Itt már nem ült az a poén hogy a gyereke lehetnél, vagy hogy a szülei mit szólnának hozzá ha élnének... Megsemmisültem mint Arthur király kerekasztala. Az is csak addig volt kerek amíg páncélkesztyűs kézzel rá nem támaszkodtak. A sok rongálás után már csak Arthur király és a konvex asztal lovagjai voltak.
A másik bunkó csak nevetett és emiatt kicsivel hibáztuk csak el zebrán átkelni szándékozókat. Aztán elkezdett visszaintegetni a zebrán fekvőknek. Gondoltam is hogy milyen kedves, nem sokon múlt hogy elüsse őket, de azért integet nekik. Nem haragtartó fajta. Aztán hangosan elmélázott azon hogy ha ezt látta volna egy polgárőr, most jól nem csinálna semmit, mert nem csinálhat semmit, gyökér mind, előbb hívna papot mint polgárőrt. Hátulról csandben megjegyeztem hogy kösz, nagyapám alapította az egyik ilyen polgárőr képződményt. Úgyhogy innentől kezdve, inkább nem beszélgettünk. Csak néztünk ki az ablakokon és a sebeinket nyalogattuk.

Egyébként bunkó pajtimról tudni érdemes hogy rosszul kezeli a krízishelyzeteket. Például amikor egy kis kollégánk kirázta a törölközőjét és elkezdett jajongani, mert belefájdult a foga... Annyira elkezdett röhögni hogy még az épületből is ki kellett mennie... jellemző... 

Címkék: vélemény beszámoló hülyeség idióták töprengés agyhugykő bazsi mesél

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása