Na jó, nem teljes egészében szüntettem meg a közmunkaprogramot, csak lokálisan. Még csak nem is tudtam róla egészen pontosan hogy mit zavartam meg. Na de, olvassátok, itt a pontos krónikája az eseményeknek:

Nem tudom melyik év volt az, még volt lánctalpasom, saját, orosz tündék hozták csak sofőröm nem volt hozzá. Ezért a gyakorlat előtti eligazításon, kiderült hogy én vezetem a gépet, mellettem meg ül majd valaki és kapaszkodik az életéért. Tudni kell hogy, nem vagyok jó párosítás ezekkel a gépekkel akkor sem, ha nem én vezetek. A vezérünk, már serényen osztotta a feladatokat, amiből szinte semmit nem hallottam mert a fejemen fejvédő volt. Csak annyit kérdeztem hogy: Mi??? Mire odalépett hozzám, szelíden, mosolyogva felhajtotta fülemről a fejvédő lelógó részét és bele suttogott ordítva hogy: Jóska! Mé nem figyelsz? Hát lehet azért, mert nem Jóska vagyok, erre kiderült hogy de! Itt mindenki Jóska. Még akkor is ha nem így írják/hívják. Ja és persze, figyeljük a rádiót, majd ők azon jól megkommunikálnak minket, ne aggódjak annyit. Még annyit fűzött hozzá a dologhoz hogy: Jóska, ugrass át a bokron, kurvajól fog kinézni!
Mentünk a pampán, rázkódtunk, kerestem a bokrokat, a mellettem ülő kapott egy rendkívül fontos feladatot: ki kéne bontani a Mars csokimat amit pótlékba kaptam. A látvány megfizethetetlen volt... Mintha hullámvasúton kennél rúzst. De hála égnek nem nyálazta össze. Teljesen. Gondoltam még kicsavartatom vele a vizem kupakját, hogy ne rám fröccsenjen ha már egyszer felrázódik menet közben. De emberünk, erre nem volt hajlandó... Róttuk a köröket az erdőben és kezdtem elunni. Aztán egyszer csak, szétválik az oszlopunk, a rádióból hallatszik hogy: khmsssp! Én meg láttam egy cserjést, ami nem bokor ugyan, de emlékeztem rá hogy azokra figyelnem kell. Elfordultam jobbra, majd nyélgázon plusz a fénysebesség négyzetén nekimentünk egy földhalomnak, amire szinte azonnal feljutottunk a 40-es tempó miatt. Itt jegyezném meg, hogy a lengéscsillapítás egy zárójeles fogalom jelen esetben. Majd amikor éreztem hogy eljött a földtől az elszakadás pillanata, elengedtem a gázt. Jól tud kinézni, ahogy egy 20 tonnás gép a levegőben van, de megérkezni fáj a földre vele... 
És milyen jól tettem hogy elvettem a lábam a gázról... Átbuktunk egy bozótoson és azt vettem észre hogy közmunkások állnak körül, kapákkal, fűrészekkel, kaszákkal, majd a földetérés pillanatában a lánctalpas hasa szétfröccsentett egy fatuskót, A fülkében annyit hallottunk hogy "puff", Kint nyilván nagyobb zajjal járt. Még láttam a döbbenettől csodálkozó szemeket, megjegyzem nem tudtam hogy ez a Nagyecsedi Fekete Szemek erdei turnéja, amibe belezavarok... Én is megdöbbentem, arra számítottam hogy árok lesz a bokor másik felén, vagy japán turistacsoport... Itt már nem volt idő, fékezgetni, meg lehetőség sem nagyon... Mindannyiunk szerencséje az volt hogy elég sokszor nézhették meg a Rambo 3-at és időben félreugrottak. Ettől még 2-3 lapátnyélen biztos átmentem... Így szüntettem meg a közmunkát, egy ???gyakorlótéren???