Igazából ez a neheze az egész Agyhugykő dolognak, a témagyűjtés. A probléma az hogy egyszerre, annyi de annyi dolog tud nem érdekelni, hogy az frenetikus. Azt veszem észre, ezekhez az írásokhoz, hangulat kell. Az a fajta hangulat, amikor ragadnál egy szívlapátot, amivel nem földet szórnál, hanem az agyhugykövet csapnád szét. Azt is mondhatnám hogy "idegbe vótam Máúnika" állapot elérése a cél. De mindig habzó szájjal nézni, nem annyira jó dolog, csúszós lesz tőle a telefon kijelzője. Aztán még a végén nem tudnám leírni az eddig eltelt 35 év emlékeit... Ezek az élmények aztán olyan gondolattársításokba torkolnak, mint hogy a többség miért néz bele a zsebkendőbe orrfújás után? Mit remél találni az orr zöld aranyában? Lenin sapkáját? Aztán hirtelen váltással valamiért eszembejut a Kiskundobszólói yeti, aki a vasúti töltésen és annak az oldalában lakik, mert az a környék legmagasabb pontja. Itt kell elkezdeni visszafogni a gondolatokat, még mielőtt kicsúszik a kezemből a vezérfonal. Emiatt pedig van jelen pillanatban 12 megkezdett és abbahagyott iromány az emlékeimből.... Na de, igyekszem holnap már teljes értékű bejegyzést tenni újra. Amúgy a Jézus is mindent lát írást 71 ember nézte meg 1 nap alatt... Szóval innentől minden címben benne lesz Jézus.