Rádöbbentem, szanálni kell a ruháim közt, mert már sok eléggé ócska, szakadt, régi és viseltes. Hazudtam, nekem mindegyik kell!!!!!!! Nem akartam kiválogatni azokat, amikben nem hogy múzeumba de még a Prímába sem mennék el, de nem volt a szekrényben több hely. Úgyhogy meg kellett tennem amit feleségem megkövetelt. Duzzogva pakoltam ki a szekrényből. Ilyenkor sok érdekes dolgot találhat az egyszeri szemlélődő. Egy 2013-as menetlevelet egy lánctalpasra ami még csak nem is rám szól, rágót, 20 forintot, az életéért küzdő moky családot. Könnyes szemmel, remegő kézzel piszkálod meg azt a barna, meleg, puha valamit a szekrény hátuljában és félve kérdeznéd meg bárkitől a környéken, hogy ez meg mi? Féltem, ha mégegyszer megbököm, este már nem kell megnéznem a Muzsika tv legújabb Önök kérték válogatását, meg a Dallas ismétlését. De kiderült, hogy ez csak valami plüss akármilye a srácoknak. Legalábbis ők azt hiszik. Mi degy is, pakolásztam lelkesen, találkoztam tuhákkal amikről nem is sejtettem hogy az enyémek lehetnek. Konkrétan a szekrény fele olyan vokt, mintha a boltból válogatna az ember. Na, ezeket a ruhákat azért nem hirdtam idáig, mert nem szeretem őket. Hogy kidobtam e? Nem. Ez az enyém. Kell, még akkor is ha nem. Csak a testemen át lehet elvenni tőlem azt a mintás pólót meg azt a fogalmam nincs milyen színű pulóvert aminek garbós a nyaka. Ha van valami amit rühellek... az a garbó. Meggyőződésem, hogy valaki egyszer le akarta írni, hogy gardrób, csak elrontotta és garbó lett belöle. Természetesen a lukas zoknit sem dobom ki, mert van még olyan színű és ha kilukad abból is egy, akkor lesz egy pár lukas zoknim. Zseni vagyok egyszerűen...