Ismételten egy 2013-as szösszenet következik, az akkori légvédelmi rakéta éleslövészetre történő kiutazásról. Bennünk volt a kaland akkor még, így amikor jelezték, hogy önkéntesek kellenek, mi ugrottunk egy kedves barátommal, hogy nekünk kell az élmény, mi ezt akarjuk egy életen át mesélni mindenkinek, tettre készek vagyunk, a legjobbak a legjobbak között! Mire jelentkeztünk amúgy? Majd miután egy vésővel beleírták a nevünket a nagykönyvbe, közölték, hogy gratulálok srácok, vasúti őrök lesztek amikor megyünk Lengyelországba! A vigyor nagyjából 2 másodperc alatt cserepesedett az arcunkra és látványosan próbáltuk mutogatni, hogy főnök! Ezt a karomat nézd, jaj de fáj ajajajaj. Aj. Kis barátom próbálta magát bolondnak tettetni, mondjuk neki nem kellett nagyon színézkedni ehez. Azért amikor hónaljig húzott kék rövidnadrágban megállt a főnök előtt, orrot túrva, csak annyit kellett mondania "haaalloooooood" és már küldtek is minket a pics... csudába, hogy szórakozzunk egymás idegrendszerével inkább. Az is megvolt, mert hát hosszú volt az út. 

A világ legkeményebb vasúti őrei voltunk, gumibotokkal és láthatósági mellényben. Még pörgetni is megtanultuk szakszerűen, az idevágó foglalkozás után. Aztán odaértünk Csehországba, ahol már nagymellénnyel szálltunk le a vagonról, hogy megjöttek a magyar faszagyerekek, hozzá ne nyúljon senki a szerelvényhez mert még ölünk is. Ezt követően derült ki, hogy addig vagy gengszter meg faszagyerek, amíg a cseh kommandós, aki eddig abban a bokorban bújt, ahova pisikéltél, rád nem fogja baráti módon a fegyverét és elő nem jön. Ha itt próbálod meg bevetni, a nem létező szlovák nyelvtudásodból az "Ahoj, elektromodul dva!" mondatkombinációt, megeshet, hogy a család gazdagabb lesz egy beváltott életbiztosítással. Éreztük, hogy ebből már nem fogunk jól kijönni, akármilyen szépen pörgetjük nekik a gumibotot, úgyhogy mielőtt egy protektoros lábat az állunk alá próbálhattak volna, már a vonatajtó csapódott mögöttünk. Csak kikiabáltunk, hogy győztek, vigyék amit akarnak és vártunk. Ők is vártak. De mi mégjobban vártunk. Egyszercsak elindult a szerelvény, mi pedig újból váltottunk gangsztába, mert hát miattunk nem mertek feljönni a vagonba a hajóágyúval és lézerlándzsával felszerelt, feketében parádézó kommandósok. Még gumibotjuk sem volt! A csövesek... Hogy elmúljon a nagy ijedtség, nekiálltunk alle zusammen paprikáskrumplit csinálni. El is készült, leültünk enni, ki-ki oda ahol talált helyet. Kis barátom a tányérját egy lecsukható asztalra tette. Majd a vonat zöttyent egyet, az asztal becsuklott, a paprikáskrumpli, pedig a velünk utazó öreg zászlós bakancsába borult. Ezen a ponton kételkedtünk az életbenmaradásunkban. Kis barátom az öreg haragja miatt akart meghalni, nekem pedig az elfolytott röhógés miatt megakadt egy krumpli a torkomon. Innentől 3 órán át rejtegettük vörös fejjel a bakancsot. Amikor az öreg bejött, megkérdezte, kis barátomnak ennyire ízlett e, hogy már üres a tányérja. Aztán rámnézett, látta hogy vörös fejjel fuldokolva röhögök, legyintett és kiment. Amikor el mertük neki árulni mi történt, ennyit mondott: "nembaj, jobban fog csillogni". A bűntudat 3 órájában mi megőszültünk, elköszöntünk egymástól, felhívtuk a családot, hogy búcsút vegyünk, úgyhogy megnyugodtunk, hogy élhetünk. Ekkor megállt a szerelvény és a főnök rohant oda, hogy gyertek, ilyet még nem láttatok! Azt hittük, albínó törpe tevék közösülnek egy korallzátonyon, erre amikor az ablakhoz lépünk:

- Nézzétek, ott egy teljesen jó Kamaz!

- És? - kérdeztük teljesen felvillanyozva, majd jeleztük, hogy már láttunk Kamazt, ezért teljesen felesleges volt iderángatni. Erre megjelenik Endrebá a kísérőnk:

- Mit néztek srácok?

- Endrebá, kapaszkodjon, ott egy Kamaz!

- És?

- Hát ezek a lengyelek hülyék, hát otthagytak a mezőn egy teljesen jó Kamazt! Menjünk vissza érte! - öröm az ilyen elöljáró. Nem tudom a fa mellett pisilő gazdának, hogy magyaráztuk volna meg, hogy báttya mi ezt most elvisszük... De kísérőnk megmentette a helyzetet!

- Ha leszálltok, tudjátok hogy mondják lengyelül a Kamazt?

- Háát... Nem.

- Kamaz. - Nem tudsz mit csinálni, az öreg vasutas és még kísérő is, így a világ minden nyelvéből szedett magára egy picikét.