Reggel csipás szemmel ébredek, nem látok semmit, és rögtön első lépésemmel átesek az ágyon. Mondhatnám szokás szerint... Már ekkor sejtettem hogy ez a nap nem lesz egy diadalmenet. És még alig múlt el fél hét. Felöltözés, oké megvan, táska megvan, kabát, cipő rajtam.... go munkába.
Mivel nincs autóm és most lusta vagyok gyalogolni, ezért buszozok. Olyan ez mint egy kamikaze oktató bemutatója... "Jól figyeljenek mert csak egyszer mutatom meg!"
Általában a 6:57-es 1-es rajtszámú busszal szeretnék menni, de ez még egyszer sem sikerült. Hiába indulok én 50-kor... Hiába lakok 2 percre a buszmegállótól... Mindig az orrom előtt csukódik az ajtó és megy a busz. Innen üzenem a magát sofőrnek tituláló elmebetegnek hogy a jó édes anyja üdvözli, és üzeni hogy a szomszéd kutyája jó volt az éjjel!
Na de ezen túllendülve felszállok a következő buszra. Ennek a járatnak különösen jó a híre a városiak körében amióta egy ksiebbségi tag (nem, nem a német kisebbség) felgyújtotta egy lány haját. Mellesleg szinte az összes elmebeteg sofőr ezen a járaton van.
Felszálltam, nagy nehezen el is indulunk 4 perc késéssel. Következő megállóhoz érve ki sem nyitja az ajtót csak elgondolkodva néz hogy miért nem szálnak fel az utasok. Megsúgom: mert féltik az életüket! Aztán kapcsol a tag és nyílik az ajtó. Az emberek cak úgy tódulnak be az ajtókon, mire ő elkezd kiabálni hogy "bérleteket hahóóóóó!" és akkor mindenki egyesével odamegy és felmutatja, ha nem akkor állunk még 5-6 percet és kaibálnak egymással. Természetesen arról ne álmodjon senki hoy a buszon fog jegyet venni mert visszadni nem tud. Akkor sem ha pontosan kiszámolt pénz van nála, mert ő nem foglalkozik apróval. Aztán jönnek a nyugdíjasok. Őket rendszerint odacsukják az ajtóval... Gondolják ha bottal jár akkor a lábának már úgyis mindegy. Aztán a terhes anyukák hasát csukják oda mondván a gyereknek úgyis ki kell jönnie egyszer. És végül de nem utolsó sorban vannak a buszra futók... Ezt pl ma tapasztaltam... Egy srác a második megállóban épphogy lemaradt, aztán godnolt egy merészet és elkezdett a busz után futni a következő megállóba ami egy jó 300 méterre van. A busz ugye előbb ért oda. Ott is felszállt mindenki, a csávó 10 méterre van... Berreg a busz, ajtó csuk, viszlát...
Hiába no, a sofőr biztos nem szereti a maratont, vagy a futókat. Meg hát 10 perc múlva jön a másik busz is, azt még elérheti.
Aztán ez már egy másik járaton esett meg de hasonló mód érdekes volt. A sofőr úr vezetett, közben volt egy könyv a kormányon majd nekiállt telefonálni. Ekkor a buszon nem volt ateista. Édeni volt a hangulat, mindenki egységes volt, egységesen sikoltoztunk. De végülis nem érheti panasz mert még élünk.
Egyenlőre ennyi... de úgy érzem hogy ezt a témát még vesézni kell...