Ismételten virslit főzök, mert nekem ez a heppem. Addig megint stimmel hogy fazékba raktam a virslit, és alákapcsoltam a Blitzkrieg fokozatot. De valami pattog... Nemtudom mi de pattog és idegesít. Lehet agyon kéne verni a virsliket idejekorán szívlapáttal hogy eszükbe se jusson feléledni... Suluj szerint az erős szó hogy én főzök, szerinte csak olvadásig hevítem a virslit. Ezt most megcáfolom, mert beállítottam a telefonomat hogy csörögjön :P Tehát észre fogom venni mikor kell levenni a platniról...
Intermezzo:
Most eszembejutott az egyik szilveszteri menü Didi barátnénknál. Ő is virslit főzött, természetesen szín józanul, egyáltalán nem ivott szeszt, ellenben pusztította mint egy kozákezred nyertes csata után. Kis idő múlva elkészült a virsli, és mi enni akartunk. Ez ilyen műanyag bélben volt ami nem igazából pattant szét. Mondjuk lehet nem volt éppen nyerő ötlet 50 virslit egyszerre megfőzni... A lényeg hogy ez sem volt jobb állapotban mint amiket én szoktam csinálni. Úgy nyomkodtuk ki a virslit a műbélből. Kb olyan látvány volt mint amikor rázúmolsz arra hogy hogy szarik egy kutya. De a virsli valahogy finom volt.
Egyedül a kutya nem akarta megenni, igaz neki mást is adtunk hozzá, sört, Dankó Pistát, abszinhtot, mustár, kecsapot, meg egy gyufát. Az eb megszagolta és elmenekült...
Intermezzo vége.
Közben ez a szar még mindig pattog, folyik ke belőle a sajt és még mindig nyers... Nemtudom mit csináljak vele meert félek hogy önálló életre kel mint a káposzta. Aztán ez bosszúból tuti betámadná a világot is. Nemtudom hogy hogy csinálná mert nemtudok egy virsli agyával gondolkodni, de az nem nyerő ha mindenki gatyájába beleugranak hogy azt higgyék beszartak.
Közben lassan kész a virsli... Imádkozzatok érettem! Na hol az a lapát...