Kedves kutyabarát fivéreim és nővéreim!

Alapvetően szép és jó dolog az ebtartás és mindennemű állat gondozása, nevelése dédelgetése. Felelősséget, szeretetet, gondoskodást tanulhat, aki ezzel él és ez igazán dícséretes.
Tulajdonképen civilizált emberként szeretek a járdán közlekedni, nem is szédülök rajta és kényelmesebb is mint a dzsindzsásba. Azon már meg sem lepődök, ha a járdán a sötétbe két hülyegyerek robog felém egy pöcsköszörű méretű robogóval, és úgy ülnek rajta mint majom a köszörűkövön, egye fene elnézem neki, majd feltekerednek a fára, ha nem majd segítünk.
De kérdem én egyszerű hernyótalpas jóhiszemű állampolgár, hogy mennyire nehéz elvonszolni az ebet, ne adj isten felszedni a járdára hullatott kutyagumit?
Nem csak azért mert undorító, hanem ha a sötétben valaki arra adja a búbánatos fejét, hogy arra menjen és mivel még nincs villogó tetejü szar könnyen beletrappolhat önhibáján kívül. Ezzel csak annyi a gond, hogy elég nehéz egy 46-os hernyútalpas bakancsból kiszedni, és emiatt egész úton szagolhatja az ember. A másik probléma ezzel az, hogy ha legközelebb feszültebb pillanatomban meglátom, hogy valaki ilyesmit művel, vagyis hagyja hogy legjobb barátja ilyet műveljen nem csak a kesernyés műanyag, gumi ízt fogja érezni, hanem az öleb ürülékét is, amikor a szájába lépek.
Gondolkozzatok el azon, hogy mennyivel könnyebb lehajolni azért a kutyaszarért, mintsem normális plasztikai sebészt találni, aki a hátsó fogaid mögül eltünteti a bakancsnyomot...