Csak úgy megjelent... a semmiből. Ittam meg irogattam itten aztán mint a tetétleni rém mondta hogy üljek beljebb mert hoz egy vezetéket. Mondom ok. Innentől elszabadult a pokol... Addig hozta a vezetéket hogy nem is hozta hanem egy régebbit próbált meg ráncigálni. Mivel nem ment neki ezért jószándékúan segítettem és megmondtam hogy ha a szekrény a vezetéken van akkor a jóisten sem fogja kihúzni alóla. Erre mosolyogva rámnéz és mondja hogy tudja, mert ő az informatikus.
Hát kérem,,, ha így állunk. Mondta hogy másszak be az asztal alá, már kezdtem félni hogy mögém lopózik vagy valami fajtalan dolgot akar művelni törékeny testemmel. de csak meghúzatott egy kábelt mire a szemközti asztalon lévő modem leesett a földre. Eldünnyögte hogy hát ha leesik így is jó. Hát nekem aztán meg pláne. Úgyhogy fogdostam tovább a kopott szigetelésű vezetéket mint pákó a mikrofont. Aztán a végét kaidtam az asztal mögött és a csodás informatikus úgy érezte hogy csúcsra ért egyetlen mozdulattal, és bedugta a kábelt a helyére. Majd nem történt semmi. Nézünk egymásra. Még mindig semmi. Megfordult a fejemben hogy vajon most mit dugdostunk itt összevissza? A net láthatólag nem állt le, nyomtatni is lehetett...
Gyakorlatilag ez arra volt jó hogy leverjük 3x a táskámat, az asztalomat arrébroljuk 2 centivel és hogy a vezetéket odaragasszam a földre celluxxal hogy ne mozduljon el...