Időnként szívlapátot tudnánk ragadni... Időnként nakünk is nagyon kell... úgyvan, wc-re menni. Asszem szerencsés helyzetben vagyok mert mégiscsak alkalmazotti wc meg minden. De itt nagyot tévedtem. Mivel egy olyan helyen dolgozok ahol sok a nő, szinte evidens hogy a wc-re bejutni nem fogok, hacsak be nem jövök reggel 6ra, de akkoris csak sorszámot tudok tépni.
Na most bunkó voltam és bementem. Azt hittem csend lesz majd és nyugalom... én naiv.
Kinyitom a belső ajtót ami a kincset érő porcelánt rejti és mit látok? Na mit????
Úgyvan egy 10 centis vörös szőrszálat az ülőkén, ami még rángatózik és engem akar agyonütni. Nemtudtam hogy megpiszkáljam e valami bottal és akkor elmászik, vagy a kefével verjem bele a wc-be... Az utóbbit elvetettem mert a kefén vastagon állt a szar.
Nagy nehezen 2 méteres távolságból le tudtam fújni és lehúztam. Az erősebbik gigász győzött :D
Aztán jött a meglepi: Bazsikga gombolkozik, nem gondolkozik és mit hall? Mintha 2 centire a fülemtől üvöltenék hogy Marikkaaaaaaaaaa! Itt megfagytam mint Sanyika a hülye vaddisznó. Körülnézek, sehol senki... Aztán rájöttem hogy nem szellemek hanem a szomszád iroda. Nekik is öröm lehet ha valaki elereszt egy hangosabb galambot...
Aztán könnyítettem magamon végül és le akartam húzni... Ekkor látom a húzón hogy szintén fülig szaros... Elsőre nemtudom hogy fogtam meg hogy nem lettem olyan.
Majdnem visszajött az ebédem egy liftkoktél keretében.
Rohantam kezetmosni... Miért nem lep meg hogy a szappantartó is szaros?
Az ügyfél wc-be is benéztem emrt evett a kíváncsiság. Ekkor láttam hogy a miénk is csak egy törött menyország. Igaz hogy van szappan de szaros... ott meg: van csap, de nincs mivel megnyitni, van wc, igaz hogy nincs rajta szőr, de ülőke se nagyon...
Fényképeket csak közkívánatra csinálok majd...