Amióta a csöpnyi eszemet tudom ides-tova 22 krumplikapálás óta, azóta kevés fix pont volt az életemben. Az egyik ilyen volt, hogy drága nagymamám, ha mentem mindig töltöttkáposztával fogadott. Akármi volt, akármilyen istentelen idő volt mindig került elő egy adag káposzta. Nem tudom hogy csinálta, mert ha spontán mentünk akkor is volt.
De most péntek este olyan dolog történt, ami után már semmi jóra nem számíthat az emberiség. NEM VOLT KÁPOSZTA. Ez a tragédia vetekszik Sztálin halálával, vagy felér egy JFK merénylettel. Betoppanok mamikámhoz vacsoratájékon, hogy na megjöttünk. Az már megszokott, hogy egy huszárezrednek elegendő kaja van és még ebben nincs benne a sütemények tömkelege, de amikor megtudtam hogy nincs töltöttkáposzta... Mint mikor a gyermek megtudja, hogy a gólya miután meghozza az öcsikét/hugicát visszabújik apu nadrágjába... Aztán elkezdtem gyorsan keresni, hogy hol lehet a törés a tér-idő kontiniumban, de nem találtam. Ki tudja lehet holnapra a keletkezett fekete lyuk beszippantja a világot...
Úgyhogy biztos ami biztos közlöm mindenkivel: UTÁLLAK TITETEKET DE ANNYIRA DE ANNYIRA...
Tisztelet és szeretet azoknak akiket imádok...
Mindenki tudja hogy ki hova tartozik....