Ma hazafelé jövet a hosszú munkanapból csendesen pilledeztem a buszon, már majdnem sikerült elszenderülnöm, mikor olyat fékezett a busz, hogy nem csak az álom szállt ki a szememből, hanem néhány atlétát megszégyenítő hajlékonysággal bukfenceztemát a szemben lévő ülésre. Na mondom mi a fasz van kérem szépen? Sumájer ül a volánnál? A nagy #@%?!!! azt, a kisöreg rohan keresztül a hídon. Na fasza, majdnem megoldották a 13. havi nyugdíját... Bácsi, a 20 tonnás busz nem áll meg egykönnyen és vélhetően magának nagyobb baja lesz a találkozáskor, mint annak a hatalmas fémdoboznak. Ezt nem árt mérlegelni mielőtt lelépünk az úttestról...

Komolyan mondom elgurultak a piruláim, főleg hogy kb 20 méterre a kereszteződésen túl ott van a zebra át lehet rajta menni nem kell félni, neki a hídon kell keresztülszaladni. Imádom az ilyet. Meg azokat a kisöregeket, akik azt hiszik nekik mindent szabad, mikor kerekesszatyorral tipornak mindent mi az útjukba akad kérlelhetetlenül és nem törődnek mások hátsó végtagjaival, lágy testszöveteikkel... Kozákezredet megszégyenítve gázolnak át a civil lakosságon. Vagy mikor ülök a buszon és ötvenhatmillió ülőhely van még, de kiszúrja magának az én helyemet és leül mellém és bámul bele a képembe, a kis naiv azt hiszi elér ezzel valamit. Vagy mikor reggel beugrok a boldba megvenni a napi koporsószegpakkot, de előttem áll és persze türelmes és jólnevelt gyermek lévén várok a soromra, erre nekiáll bájcsevegni az eladóval, feltartva a mögötte várakozó féltucat embert. Na nem baj, de legalább megtudhatjuk mennyi gyógyszert írt fel az a gonosz orvos, akire mindig fél napot kell várni...

Szumma szummárum, annyit mondhatok, hogy a korral is járhatna egy kis ész. Nem utálom az öregeket, mert tisztelem és becsülöm őket, a legtöbbet. De van egy maréknyi feltűnő többség, akik szarnak mindenkire csak mennek előre mint a barom és ha szólsz fel vannak háborodva, mert "hogy anyád nem tanított meg viselkedni?" - de kérem engem megtanított, de magácskának egy kicsit megkopott a tudása...