Reggel szokásomhoz híven meg kellett magam erőszakolni, hogy ki bírjak mászni az ágyból. Ez az igen precíz művelet majdnem fél órába tellett. Még szerencse, hogy a kedvesem megcsörgetett, mert nagy valószínüséggel még most is horpasztanék. Tegnap délután szólt a főnököm, hogy ma az első dolgom egy logó készítése legyen, csak az volt a probléma, hogy fingom sem volt, hogy kinek mit és hogyan. Na nem baj veszett több is Mohácsnál. Amig nem ért be az irodába addig segédkeztem kollégáéknak a másik irodában egy kicsit, egy-két dokumentumot előkotorni a régi gépemről. Még a reggeli kávé javában csak rotyogott lefelé az egyik nagyon szeretett kolléganőm leült mellém reggelizni. Foggalmam sincs, hogy mit, bár a szaga alapján döglött macskára tippeltem volna. Jobb volt a hatása, mint a mentősök által használt ammóniás ökörség. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy most felébredek vagy bekábulok.
Na lefőtt a caffee lehet érte robogni. A jól megszokott csiga-bigás bögrémet meglelve már loholtam is érte. Élvezve ahogy a fekete nedű illata belengi a helységet. Nosza bögrével a kézben uzsgyi bagózni, mert az kell a szervezetnek... Persze a nagy beszélgetés közben miért is ne öntöttem volna magamra. Na fasza...
Ezúton indítványozom, hogy tiltsák be a reggeleket, mert ez embertelen...