Nagy unalmunkban kitaláltuk otthon felújítjuk a szobámat. Ilyen még úgysem volt, pedig már nagyon kéne. Már pár hete megvettük az új ágyat meg a gardróbot, ezekkel nincs is semmi gond. A probléma ott kezdődött hogy ki kellett pakolni mindent a szobából. Elhúzkodtuk a régi szekrényeket... Hát volt mögötte anyag rendesen... Utolsó harcoló német és japán alakulatok, az egyik szamurájkarddal rontott nekem és üvöltötte hogy meghalc szápattarcú! Na mondom fele se tréfa. Aztán az elveszett legoemberek összesített hadával küzdöttem hősiesen. Kivittünk mindent csak az ágyam maradt benn hogy ne a földön kelljen aludnom, pedig egyesek szerint megérdemelném :P Na ők azok akik most bekaphatják.
Megvettük a festéket is, szép sárgát. Aztán nekiálltunk levakarni a falamról a Metallica feliratot ami olyan volt mintha úthengerrel festettük volna oda. Szóval nemigen akart lejönni... Probléma egy szál sem, ittunk hozzá egy pohárka pálinkát és levarázsoltuk. Aztán jött a festés... azaz jött volna ha ki tudjuk bontani a festékesdobozt. Ültünk körültte vagy 20-30 percig, már azon voltam hogy bakker gyújtok egy tábortüzet és akkor tök hangulatos lesz meg minden... erre beletörtük a csavarhúzót... DE kinyílt. Fel is festettük az már rendben ment. Utána jött a másik agyhalál, a parketta lerakása. Na faszkorbácsot de sürgősen annak aki kitalálta a pattintós parkettát. Eddig 4 szobában raktuk le mi, minden zökkenő nélkül. Itt két órát pettingeltünk vele szolidan és akkor tartottunk a 3. sornál. A lényeg hogy 3x szedtük vissza teljesen amit leraktunk, de estére végeztünk ezzel is. Innentől a helyzet úgy nézett ki hogy van az üres szobám, meg a lakás többi része ahol a cuccaim vannak és senki nem tud sehova leülni csak a wc-re meg a fürdőkádba. Mivel a wc-én apám volt, a fürdőben édesanyám... ezért kimentem az erkélyre. Aztán fél óra múlva kicsit letördeltem a jégcsapokat magamról, meg pacsiztam a pingvinekkel. Itt már azon sem lepődtem meg hyog egy jegesmedve Coca-Colával kínált. Azt hiszem a Mikulás szánját is láttam, de lehet hogy csak az égen suhanó Lapátmen volt, vagy a Molyember.
Vasárnap visszapakoltunk majdnem mindent a szerény hajlékomba, aztán leültem az ágyam szélére és zokogtam.