A hétvégén haverom hosszas unszolására elkísértem kicsiny városunk fogyasztói társadalmának mekkájába. Már ez maga kultursokként ért, de valamivel fel kell verni életünk posványát, ha más nem ide még ki lehet írni.
Műr akkor éreztem hogy nem úszom meg egyszerűen mikor az eke mögül szabadult agrárium csöppnyi gyermeke csoszogott felém hatalmas csillogó keresztel a nyakában. Igaz nem is olyan rég röhögtünk ezen Bazsival, hogy ki is venne fel ilyet, de nem számítottam rá hogy ilyen formában is látom. Na sose azt nézd pajtásom menjünk tovább kaja, havernak cipővásárlás. Gondolta elugrik az árnyékszékre ahol elintézi ügyes-bajos dolgait. Majd megvárom előtte, amikor a következő kérdésekkel kezdte el bombázni haveromat a porcelán kagylók fura őre:
- Mit szeretnél? (kérdezte a fajansznővér, mintha nem lenne teljesen egyértelmű, talán haver úgy nézett ki mint egy nehézbúvár és innen akar merülni...)
-Csak egy lesz? (nem mindegy és ha három részletben teszi ki a gittet? bemegy ellenőrizni??? vagy úgy inkább váltsunk bérletet? 20 pisire meg 10 kaksira)
Legközelebb már tuti egy 30 kérdésből álló tesztsorral fog betámadni hogy helyesen tudjuk e kitörölni a poponkat, de akkor tuti már a bejáratnál torkon fosom...