Régen jártam már am unkaügyiben, gondoltam nagy unalmamban benézek. Najó igazából kiíratkozni mentem :P De ez msot nem lényeg.
A portás már régi ismerős, szinte a zsebemből vette ki a kiskönyvet, és küldött az infopulthoz. Itt még egész istenes volt a helyzet a következőkhöz képest. Kaptam egy sorszámot, nevezetesen a 294-est. Ekkor szólították be a 203-ast. Szóval úgy készültem hogy ott alszok. Nem mondom aludtam már vad helyeken, pl Keletiben Mokuss barátunkkal aki egy 5 centis pengéjű bicskával óvta testünk épségét. Azóta is élünk úgyhogy nem téma...
Aztán felértem magára az emeletre ahol az emberek várakoznak. Az a szag... Mint amikor az egy hete döglött macskát kicsapják a napra és rászarnak. Gondolom azt nem kell külön elmesélni kik felől jött eme sűrű ájer... Há dik mám csák segílyí gyüttünk. Ja meg az értékeinkért, amennyiben nem az nem tartozik bele a segélybe.
Óvatosan bár, de helyet foglaltam. Finoman jelzem a ruhát ami rajtam volt azóta 3x hipóztuk, de végül el kellett égetni. Magamat meg pálinkával fertőtlenítettem.
Csöngenek a telefonok mer ugye ilyen helyen minek kikapcsolni...
Jön egy ürge akinek még a tarkója is izmos, ő biztos sokat gyúrt agyban. Hozzal magával a csaját, akit ha megfúj kicsit a szél, kilátszik a picsája, vagy lehet temetni mert belehal.
Aztán hogy teljes legen az öröm peregnek a számok is... 290, 293, 295, 328, ... ha mondom jólvan én ráérek... Közben a lábak alatt Raulka kezdett el mászni, mire az anyja erélyesen bíztatta hogy fáradjon ki onnan mert eltöri a gerincét, és különben is egy olyan mocsok mint az apja aki egy geci.
Miután ezt letudtuk vártam hogy jöjjön egy szadista gyilkos és vessen véget a szenvedésnek. De nem jött, csak egy gyerekcsoportnak látszó valami. Később kiderült hogy ez egy család, anyuka + 6 gyerek. Innentkől kezdve töredékesek az emlékeim mert elkezdtem sírni és próbáltam leharapmi a saját fejem. Még mindig látszanak a nyakamon a fognyomok. És itt mint a megváltás... Jézus nem hiába halt meg... bemehettem az ügyintézőmhöz akivel 3 perc alatt elintéztük a dogot. És erre vártam több mint 2 órán át...