Jöjjön most egy óda a mai délelőttről. Sikerült jó korán felkelnem (hajnali 10kor) úgyhogy még pont elértem édesapámat aki készült be a városba hogy egy élete egy halála ő bevásárol Pünkösd előtt. Mondom neki hogy állj! Megyek énis mert az mp4-em gallyra ment és garancia meg minden... Mire ő, oké, de siess. 5 perc múlva úton voltunk. Megnéztem a garanciát hogy hova kell javítani vinni ezt a szart. Jahogy Budapesten javítják csak. Na mondom fasza... de van egy márkaszervíz a városban, hátha szerencsém lesz. Hát nem volt, belekerültünk a dugóbamint annak a rendje. Kiszállok a kocsiból, elsétálok a bolthoz és lám... annyi maradt belőle hogy a matrica az ablakon. Azon túl se élő se holt se bolt. Na mondom kurvaanyátokat nektek is. Aztán vettünk be kis nyugtatót aminek hála befenyítettünk egy rendőrkonvojt, és leelőztünk egy szirénázó mentőt is. Aztán megérkeztünk, parkoló semmi... gondolkodtunk rajta hogy átrakunk egy kispolákot ketten, de aztán jött a tulaja és eltávozott a ronccsal. Na igenám... volt parkoló az igaz... meg egy probléma is. Ahova befér egy kispolák, oda már egy Ignis nemnagyon. Úgyhogy egyedül berongyoltam az Árkádba ahol kedvesen közölték hogy hát ha szerencsém van akkor 4-5 hét és meg is csinálják, ha mégnagyobb akkor 2 hét alatt küldenek Pestről újat. Ha pechem van akkor viszont jön az ASVA és becsuk mint a majmot mivel tele volt a lejátszó zenével meg mindenféle illegális tartalommal. Nem, pornóval nem. Azt nem ott tartom. Már csak a gyökerek töltenek pornót, amikor online streamelve is meg lehet nézni...
Aztán mentünk bevásárolni. Spár. Parkoló nincs, édesapámnak ekkor már habzik a szája hogy anyám emg a hülye ötletei mit csináljanak. De azért bemegyünk a boltba mégha ez a fél emberiség halálát is jelenti. Szerzünk bevásárlókocsit is, amiért nagy versenyfutás volt. Le is gázoltunk érte két idős nénit meg egy komplett ovis csoportot. Kicsit véres lett a járgány, de hát így trú.
Aztán mit látnak szép kék szemeim? Hát egy olajos, barna bőrű csoportusálst amint elállják az összes folyosót a boltban. "Há dikkmán té, Lálííííííííí há hun ván itt a kenyír? Hággyámá ásszony, minék áz? Máj veszünk péksüteményt a szopós szádat!"
ÉS ezzel el is mentek péksüteményt venni. Megjegyzem a nőnek nem volt szopós a szája... Max annyira mint egy kisebbségi Geronazzo Mária. Mondjuk Máriához képest mi is kisebbségben vagyunk. Mert ugye van ő, a szája, meg az emberiség többi része akiknek együtt sincs akkora, és együtt sem vagyunk olyan hülyék mint ő.
Újabb mélypontra ért idegzetem... az összes buta paraszt paréj úgy tolja azt a nyamvadt kocsit, hogy véletlenül se lehessen elférni tőle. Tolakodnak, lökdösődnek mintha nem lenne elég áru. "Te annyuk ott van még 20 karton ásványvíz, vigyük már el..." Ha nem hallom nem hiszem el. Ha mindenki más szomjan is döglik, de nekik lesz víz és nem adnak a többi köcsögnek.
A pénztárhoz érni maga volt a megváltás. Kipakoltunk a kocsiból meg a kosarunkból ami benne volt. Erre odajön a szekus... Na mondom gumitörpe mi kéne? Téged nem veszünk meg mert ronda vagy meg kopasz és alacsony. Hát erre a drága közli hogy ő biza azt is szeretné látni hogy a zsebünkben mi van, meg hogy a kosarunk bővebb tartalmát. Na mondom... ez megfogja még a farkam is. Kipakoltunk neki, közben már erősen szorítottam össze a seggemet nehogy baj legyen... aztán gratulált hogy még nálam van egy hónapos vonatjegy. Megköszöntem neki és a kezébe noymtam hogy dobja ki. Aztán szólt hogy ő nem erre van itt. Mondtam hogy tudom, csak én lusta vagyok hozzá, meg hát ugye önnek nem tetszett hogy nálam van... Édesapám röhögő köhögőrohamot kapott hirtelen. Aztán otthagytuk a manust, hadd szedje tovább a szemetet. És amire hazaértünk tudjátok mi a legjobb? Idesanyám azzal fogad hogy a tejföl kimaradt menjetek már vissza...