Mellékállásban, hosszas káromkodások közepette segítek nagymamát kertjét rendben tartani. De rájöttem hogy ez sem nekem való sport mert nemtudom anélkül csinálni hogy el ne fogjon a gyilkos indulat. Mamával nevetgélünk kinnt, szedegetjük a gazt, erre odajön a szomszéd hogy mivan gyerek mit szedsz hogy így vigyorogsz. Mondom anyádból a pinaszőrt. Mama nem mert felnézni, a szomszéd meg mentegetőzött hogy nem úgy gondolta. Hát sajnálom én meg úgy. A lényeg hogy kérni sött mint mindig, kérne tojást mert neki nincs. Aztán az ötletemet hogy adok neki egy 50-est menjen el a boltba és vegyen elvetették. Pedig jószívvel adom tényleg. Közben a kutyát kizavartam a rebarbara maradványai közül. Ja igen, rebarbara... Kedves drága jó szomszéd nekiállt permetezni. A füvet ugey, mer az köll. Az a fű nem tud meglenni permetezés nélkül. Lefújt szépen mindent, azóta nincs rebarbaránk, és ribizlink. Mert uge ezek vétlenül a kerítés mellett tartózkodtak, és ugye ezeket meg részegen nehéz felismerni hogy nem tálib merénylők, meg gárdisták a szomszéd sorról, ezért le kell permetezni. Dögűjön meg azt kész, minek van'a ottan?! 
De végülis hálás lehetek neki mert nem ezretem a rebarbarás süteményt. Úgyhogy féligmeddig elégedetten szálltam fel Táltosra, a görbelábú drótszamárra, világbirodalmam alapjára, a fekete gömbvillámra és hazatekertem. Út közben még láttam hogy a trollokat kikergették a barlangból az út mellé, és épp stoppoltak Győr felé miniszoknyában...