Hát igen, mi még minden héten, mondhatni rendszeresen hódolunk ennek a sportnak. Kimegyünk nagyszüleimhez ebédelni minden vasárnap. Itt aztán az ember könnyen megtanulja hogy van az análintrudernél rosszabb is.
Kiérünk, anyu nekiáll tésztát gyúrni mint egy előkészületképp. Apu elmenekül, lelkileg készül az ebédre, mama csöndben van főz, az öreg ordítva előbotorkál hogy Bali (tudja hogy utálom ha így hív) segíts nekem! Ekkor jön az a rész hogy valami megmagyarázhatalan dolgot kezd el kézzel lábbal mutogatni hogy csináljam meg neki. Jelen esetben idézném: "Csinád meg nekem JPD fájba a készüléken az úgynevezett fotót."
Mire én egy meghökkent HE!? felkiáltással tudtam csak reagálni. Aztán csináltam valamit és ráfogtam hogy aha, oké akkor megvan. Ezzel gyorsan otthagytam őt mert éreztem hogy gyülekeznek a viharfelhők.
Szóval eszünk, és az öregről tudni kell hogy indokolatlanul nagy a bevitele ufo-s és más földöntúli ismeretterjesztő sorozatokból pl.: Deniken. Szóval onnan indultunk hogy Werne milyen jó regényeket írt és mennyi minden valóra vált belőle. Jöjjön a párbeszéd kivonata:
(B: én, J: nagyapám)
-J: Werne könyveiből mennyi minden megvalósult...
-B: Ja meg Nostradamus is sokmindent eltalált.
-J: Az egy könyvben volt, ne beszélj félre!
-B: ???
-J: Hát ő volt a toronyőr a Notre Dam-ban, a púpos, tudod?
Apámmal egymásra néztünk és próbáltuk elfolytani a röhögést. Isten a tudója hogy majdnem sikerült is... Mama nem mert röhögni, velünk. Miután az ebéd lezajlott, kimentünk levegőzni, nagyanyámhoz 10 percen át nem lehetett szólni annyira röhögött.
Szóval ilyen nálunk a családi ebéd... JÓ ÉTVÁGYAT